Az ügylet újabb lépést jelent a várható élettartam folyamatos emelkedésébõl, illetve lakosság öregedésébõl eredõ kockázatok kezelése felé, amely a nyugdíjalapok és biztosítók számára különösen égetõ probléma.

Az élettartam növekedése kihívást jelent a biztosítók, magánnyugdíjpénztárak számára a járadékfizetés tekintetében. A túlélési kockázat, vagyis annak a veszélye, hogy a tényleges élettartam hosszabb a feltételezettnél, fontos kockázati tényezõ a járadékszolgáltatók szempontjából. Amennyiben a biztosítottak az elõrejelzettnél magasabb életkort érnek el, akkor ezek a szerzõdések akár veszteségessé is válhatnak.

A kockázatok tõkepiacon történõ megosztásával a Deutsche Bank képessé válik az Aegontól átvállalt, hosszú életbõl (longevity) fakadó kockázat kezelésére, miközben a befektetõk számára egy új, kellõen diverzifikált eszközosztály kerül piacra.

A bank szerint a tõkepiacok jelentõsen növelik kapacitást a longevity kockázatok fedezésére, amely a viszontbiztosítási piacon már eddig is létezett. A Deutsche Bank strukturált biztosítási megoldások részlegének vezetõje, Clare Hennings az ügylet kapcsán megjegyezte: „úgy gondoljuk, hogy ez a piac további növekedés elõtt áll, mivel a nyugdíjalapok és a biztosítók új megoldásokat keresnek jövõbeli fizetési kötelezettségeik kezelésére, a befektetõk pedig diverzifikált befektetési lehetõségeket igényelnek”.

A most megkötött ügylet a kontinentális Európa, nevezetesen Hollandia népességi adatain alapul. A létrehozott szintetikus portfolió lehetõvé teszi az Aegon számára, hogy a járadékfizetési kötelezettségeinek egy részét fedezze.

A várható élettartamból eredõ kockázatok kezelése a DB rendszerekben eddig általában az úgynevezett „liability-driven investing” (LDI) útján történt, vagyis az eszközök kötelezettségekhez igazításával, ami fõleg hosszú lejáratú kötvények vásárlását jelentette. A kockázat piaci fedezéséhez eddig hiányoztak a megfelelõ instrumentumok, a longevity swap lehetõségek.

A várható élettartam emelkedésének problémája a foglalkoztatói nyugdíjpénztárakat, a biztosítókat és a kormányokat is érinti, hiszen a várható élettartam alulbecslése a tartalékok szükségszerû alulbecslését is jelenti.