A rendelet elfogadására azután került sor, hogy az Európai Parlament elsõ olvasatban, 2011. október 18-án, az Állandó Képviselõk Bizottsága pedig 2011. november 10-én jóváhagyta azt.

Tavaly augusztusban Franciaország, Spanyolország, Olaszország és Belgium már betiltotta a bankok és biztosítók részvényeinek shortolását, hogy stabilizálja a piacot, azonban ennek gyakorlatára semmilyen közös uniós követelmény nem vonatkozott.

A jelenlegi, meglehetõsen széttagolt megközelítés korlátozza a most elfogadott intézkedések hatékonyságát és szabályozási arbitrázst eredményezhet. Ezen kívül a piacon is zavarokat okozhat, további terheket róva a piaci szereplõkre.

A rendelet célja ezeknek a kérdéseknek a tisztázása, miközben elismeri a shortolás azon szerepét, hogy biztosítja a pénzügyi piacok megfelelõ mûködését, elsõsorban azáltal, hogy likviditást biztosít és hozzájárul a hatékony árazáshoz.

A rendelet hatálya kiterjed valamennyi pénzügyi eszközre, azonban a különbözõ eszközök shortolásával együtt járó kockázat szintjének megfelelõ intézkedést ír elõ. Az EU-ban bejegyzett tõzsdei vállalatok részvényei esetében például kétszintû modellt alkalmaz a jelentõs nettó short pozíciók közzétételével kapcsolatban. Alacsonyabb küszöbérték esetén csak a szabályozónak kell bejelentést tenni, a magasabb küszöb elérése esetén már a piac számára kell nyilvánossá tenni a pozíciókat.

Az államkötvények esetében, a kibocsátókkal kapcsolatos jelentõs nettó pozíciókat minden esetben a szabályozók felé kell jelenteni. A javasolt rendszer rendelkezik az EU tagországok szuverén kötvényeinek nem teljesítõvé válásának kockázatára köthetõ piaci biztosítási csereügyletekrõl (credit default swaps, CDS) is, ezekrõl is jelentést kell tenni ugyanis bizonyos pozíciószám felett.

A fedezetlen shortolással kapcsolatos kockázatok kezelése érdekében a javaslat elõírja, hogy bárki, aki short ügyletbe lép, az eladás idõpontjában kölcsön kell kérnie az értékesítésre szánt pénzügyi eszközt, vagy megállapodást kell kötnie a kölcsönvételrõl, esetleg egyéb megállapodást köthet, hogy biztosan kölcsönözni tudja az eszközt, az ügylet lebonyolítása érdekében.

Ugyanakkor ezek a korlátozások nem vonatkoznak az államkötvények shortolására, amennyiben az ügylet célja a hitelviszonyt megtestesítõ értékpapír kibocsátó long pozíciójának fedezése. Továbbá, amennyiben a szuverén kötvények likviditása egy bizonyos szint alá csökken, a fedezetlen short eladásra vonatkozó korlátozások ideiglenesen felfüggesztésre kerülhetnek az illetékes hatóság által.

Kivételes esetekben, ha a pénzügyi stabilitás, vagy az EU egyik tagállamába vetett piaci bizalom megrendül, a rendelet az illetékes hatóság számára ideiglenes hatáskört biztosít, hogy nagyobb átláthatóságot követeljen a szereplõktõl, esetleg korlátozza a shortolást és a CDS-ügyleteket, illetve megtiltsa az egyéneknek, hogy derivatív ügyleteket kössenek.

Ilyen helyzetekben az Európai Értékpapír-piaci Felügyelet (ESMA) kapja meg a kulcsfontosságú koordinációs szerepet, hogy konzisztenciát biztosítson az illetékes hatóságok között, és garantálja, hogy az intézkedések kizárólag szükséges és arányos mértékben kerüljenek bevezetésre. Az ESMA is rendelkezi persze azon hatáskörrel, amely a határokon átnyúló következménnyel járó szituációk kezeléséhez szükséges.