A kormány nem támogatja a magáncsõd bevezetését
2012.03.02
A kormány nem támogatja a magáncsõd bevezetését – derül ki az Index birtokába jutott, a Nemzetgazdasági Minisztériumban a kormánynak készített elõterjesztésbõl.

A magáncsõd bevezetését a devizahitelezés elterjedésének okait vizsgáló parlamenti albizottság javasolta egy szakértõi elemzés alapján. Az albizottság az elemzés alapján készített javaslatában a kormánynak és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) is különbözõ ajánlásokat fogalmazott meg, az iskolai kötelezõ pénzügyi ismeretek oktatásától, a felvételkori árfolyamon történõ devizahitel-kiváltásig. Utóbbit hamar el is vetették.

A másik elképzelés a magáncsõd bevezetése volt. Az Index birtokába került dokumentumból kiderül: az NGM szakértõi most is azt javasolják a kormánynak, hogy erre is mondjon nemet.

A dokumentum szerint az eddigi koncepciók vagy megvalósíthatatlanok voltak, vagy a valóban rászorulóknak nem jelentettek volna érdemi segítséget. Most azzal érvelnek, hogy ezt az adósok „egyfajta hitelamnesztiaként vagy adóskonszolidációként értelmeznék, ami nem szolgálná az eljárás által megcélzott nevelõi funkciókat. A magáncsõd intézménye csak abban az esetben képes betölteni rendeltetését, ha ahhoz aktív foglalkoztatás- és szociálpolitikai intézkedések kapcsolódnak. Az intézményt legkorábban a gazdasági válságból való kilábalás után lehetne bevezetni.”

Az elõterjesztés szerint a magáncsõdnek ott lehet értelme, ahol reális esély van arra, hogy az érintettek egyenesbe jönnek, a „fizetõképességük helyreáll”. A szerzõk szerint „az érintettek többségénél egyfajta életvezetési tanácsadás nagyobb segítséget jelenthet”.

Az elõterjesztés szerint a magáncsõd intézményében csak akkor érdemes gondolkodni, ha az érintettnek egyáltalán van értékelhetõ jövedelme és vagyona, amire az adósságrendezési bírósági eljárást alapozni lehet. „Vagyontalan és a megélhetésüket is alig biztosító bevételekkel rendelkezõ családoknál a csõdnyitásnak és a hosszadalmas és drága bírósági eljárásnak azért nincs sok értelme, mert annak eredményeképpen sem várható a tartozásaik kifizetése, sem pedig a hitelezõkkel való egyezségkötés. Hosszadalmas és drága eljárás után ugyanaz lenne tehát az eredmény: az adóson a követelés nem hajtható végre, nincs rá sem pénze, sem értékesíthetõ vagyona.”