A figyelmetlen vezetés egyik legfõbb oka vitathatatlanul a mobiltelefon használat. Az USA nem-életbiztosítási aktuáriusainak társasága, a Casualty Actuarial Society nemrég rendezett termékmenedzsment szemináriumán azokról az új analitikai módszerekrõl tárgyaltak, amelyek betekintést engednek a figyelmetlen vezetés különféle statisztikáiba.

Az elõadáson szinte már megszokott tényként hangzott el, hogy a vezetés közben mobiltelefont használók körében sokkal gyakoribb a koccanásos baleset. Azonban a megközelítés, amely erre a következtetésre vezetett, eltérõ volt a szokásos módszerektõl.

A Milliman Inc. tanácsadó cég a baleseti jegyzõkönyvek szövetségi adatbázisát elemezte, megvizsgálva a mobiltelefon használatra utaló megjegyzéseket, illetve hogy milyen gyakran kötötték a baleset okát mobilhasználathoz. Az ebbõl levont következtetés ugyan nem nevezhetõ úttörõnek, azonban a módszer, ami elvezetett hozzá igen, hiszen megmutatja, hogy miként lehet kvantitatív információkhoz jutni írásos jelentésekbõl, például a kárbecslõk jelentéseibõl. Ezek az információk inputként használhatók a különféle elõrejelzõ modellekhez, melyek különbözõ komplex változók elemzésével segítik az aktuáriusok és biztosításkötõk munkáját.

Ezzel a módszerrel tehát nem a számokból születnek írásos elemzések, hanem az szöveges elemzésekbõl számszerû információk.

A tanácsadó cég elemzõi több mint 6900 baleseti jelentést néztek át, rendõrségi rádióbeszélgetéseket hallgattak végig, megvizsgálták a balesetek helyszíneit, szinte mindenkit meginterjúvoltak a balesetek helyszínén, majd egy saját, szabványosított jelentést írtak belõle.

A begyûjtött adatokhoz – például a balesetek dátumára és idejére, a vezetõk gyógyszer fogyasztási szokásaira, mobiltelefon jelenlétére, illetve használatára vonatkozó információkhoz – egy-egy kódot, vagy számot rendeltek, továbbá egy rövid szöveges leírást is mellékeltek a balesethez.

Kétféle módszerrel elemezték, hogy a vezetõk milyen gyakran használtak mobiltelefont a balesetek idején, egyrészt egyes jelentésekben ez explicite meg volt jelölve, másutt a számítógépek elemezték végig a szöveget, utalást keresve a mobiltelefon használatra.

A jelentések mintegy 20%-a tartalmazott mobiltelefon használatra történõ utalást, melyek többsége explicite is megnevezte azt, néhány esetben azonban ez egyértelmûen nem volt feltüntetve.

Ezek után három hagyományos statisztikai elemzést is elvégeztek, olyan változókat keresve, mint a baleset idején jellemzõ idõjárási körülmények, illetve a napszak, amikor az ütközés bekövetkezett. Ebbõl arra a következtetésre jutottak, hogy a mobiltelefon használat

1. nem növelte annak valószínûségét, hogy a balesetben valaki megsérül,
2. növelte annak valószínûségét, hogy több autó is megsérül a balesetben,
3. valamint növelte a ráfutásos balesetek valószínûségét is.

Az utóbbi két megállapításból az a logikus következtetés vonható le, hogy a mobiltelefon használat veszélyesebb, ha más autók is elõfordulnak az autós környezetében. Elég ha egy pillanatra a telefonjára néz a vezetõ, máris ráfuthat az elõtte haladó autóra. 

A felmérés lényege nem a mobiltelefon használat és az autóbalesetek közötti összefüggések feltárása volt, hanem annak bemutatása, hogy miként tudja egy aktuárius az írásos jelentéseket adatbányászatra használni. Egy következtetés azonban mindenképp levonható: lakott területen érdemes kikapcsolni a mobiltelefont vezetés közben.