Az elõre fizetett távközlési szolgáltatások adják az utalványok piacának 70% át; õket követik az ajándékutalványok és az árengedményre jogosító utalványok. Az utalványokra vonatkozó hozzáadottértékadó-szabályozásnak a tagállamok közötti eltérései miatt azonban a piac korántsem képes hatékonyan mûködni: a vállalkozások, ahelyett, hogy valóban élveznék az egységes piac elõnyeit, esetenként duplán adóznak, és az adószabályok eltérései megnehezítik számukra a határokon átnyúló terjeszkedést. Az új szabályok célja e problémák megszüntetése.

A javaslat elõterjesztése alkalmából Algirdas ©emeta, az adóügyért és a vámunióért, valamint az ellenõrzésért és a csalás elleni küzdelemért felelõs biztos így fogalmazott: „Az utalványok, melyekbõl hetente több millió cserél gazdát, gyorsan növekvõ piacot jelentenek Európában. Semmi sem indokolja, hogy e dinamikus piacon az adószabályok tisztázatlansága és bonyodalmas volta gátolja a növekedést. A ma javasolt hozzáadottértékadó-szabályokkal az utalványoknak valóban egységes piaca jöhet létre, ami kedvezõ fejlemény a vállalkozások, a polgárok és az adóhatóságok szempontjából egyaránt.”

A javaslat egyértelmûen megkülönbözteti az utalványok különbözõ típusait, valamint azok adóügyi kezelését, aminek nyomán lehetõvé válik az utalványokhoz kapcsolódó ügyletek Unió-szerte egységes kezelése. Az új rendelkezések a hozzáadottérték-adóztatás céljából meghatározzák az utalvány fogalmát, és megállapítják, hogy az utalványok tekintetében mikor (értékesítéskor vagy beváltáskor) keletkezik adókötelezettség. További szabályok foglalkoznak a forgalmazási láncban értékesített utalványokkal és az általános fizetési eszközökkel. Az új szabályozás 2015. január 1-jén lép hatályba.

Feltöltõ kártyáktól a szállodai utalványokig

Jelenleg az utalványokhoz kapcsolódó ügyletek tekintetében nem léteznek uniós hozzáadottértékadó-szabályok. Közös szabályok hiányában a tagállamok saját eljárásokat alakítottak ki. Ezek viszont nincsenek összehangolva, és gyakran nehézségeket okoznak mind a vállalkozások, mind a hozzáadottérték-adót beszedõ hatóságok számára. Amennyiben az utalványt más tagállamban bocsátották ki, mint ahol beváltják, nem mindig világos, melyik ponton kell az utalványokhoz kapcsolódó ügyleteket megadóztatni. Gyakran merül fel ez a probléma például a nemzetközi szállodaláncok által kibocsátott, szálláshely-szolgáltatásra beváltható, több tagállamban is felhasználható utalványok esetében.

A ma elõterjesztett javaslat célja az utalványok adóügyi kezelésére vonatkozó egyértelmû, harmonizált uniós szabályok kialakítása. Az ilyen szabályozás létrehozása a kettõs adóztatás megszüntetése és az adókötelezettséggel kapcsolatos bizonytalanság felszámolása révén kedvezõ hatást fog gyakorolni a vállalkozásokra, emellett elõ fogja segíteni azon kiskapuk bezárását, amelyek lehetõvé teszik a tagállamok közötti eltéréseket kihasználó vállalkozások adókikerülõ magatartását. Az új szabályok jól illeszkednek az európai digitális menetrend szélesebb kontextusába, és azon belül mindenekelõtt az egységes digitális piac megteremtéséhez járulnak hozzá.

Ami a javaslat tartalmi elemeit illeti, a Bizottság a kettõs adóztatáshoz és az adóztatás elmaradásához vezetõ, tagállamok közötti eltérések felszámolása céljából harmonizálni kívánja az utalványok fogalmának a hozzáadottérték-adóztatás céljából történõ meghatározását és annak megállapítását, mikor keletkezik az adókötelezettség. Ez utóbbit az utalvány típusa fogja meghatározni, így abból egyértelmûen megállapítható lesz, hogy az adót az utalvány értékesítésekor vagy az utalvány termékekre és szolgáltatásokra történõ beváltásakor kell e kivetni.

Másodszor, az új szabályok világosan elhatárolják egymástól az utalványokat és az egyéb fizetési eszközöket. A mobileszközök növekvõ száma miatt meg kell különböztetni az elõre fizetett távközlési egyenlegeket és a mobil fizetési szolgáltatásokat (az elõbbiek utalványoknak minõsülnek, míg az utóbbiak ezektõl eltérõ módon adóznak). A fizetési technológiák terén bekövetkezett változások – különösen a mobil fizetési módok terjedése – szükségessé teszi az esetleges fogalmi bizonytalanságok felszámolását.

Harmadsorban, az irányelv közös szabályokat állapít meg az utalványok közvetítõi láncban történõ forgalmazása tekintetében, különösen azon esetek vonatkozásában, amikor a forgalmazási lánc több tagállamra terjed ki. Mielõtt eljutna a fogyasztóhoz, egy telefonkártya például többször is gazdát cserélhet egy forgalmazói láncban, és ilyen esetekben az érintett vállalkozásokra vonatkozó adózási kötelezettségeknek egyértelmûeknek kell lenniük.

Az irányelv számos egyéb, az adólevonás jogára, a beváltási és visszatérítési eljárásokra, az adóalanyokra és a vállalkozásokat érintõ további kötelezettségekre vonatkozó technikai intézkedést is tartalmaz.

A javaslatot hatásvizsgálat kíséri, melynek végkövetkeztetése, hogy a megállapított hiányosságok kezelésének egyetlen hatékony módja az utalványokkal foglalkozó új rendelkezések beillesztése a hozzáadottérték-adózásról szóló irányelvbe (héairányelv).