Mivel a nagyszülõk unokák iránti szeretete és adni akarása szinte határtalan, egy amerikai biztosítótársaság is úgy gondolta, hogy meglovagolja ezt a lehetõséget, és piacra dob egy elsõ ránézésre kitûnõ ötletnek tûnõ biztosítási terméket. Képzeljük el, hogy unokánk 80. születésnapján kisétál a postaládájához és egy üdvözlõkártyát valamint egy csekket talál benne, amit évtizedekkel korábban ajándékoztunk neki. A kaliforniai biztosító ajánlata szerint ehhez nem kell mást tenni, mint évente befizetni a biztosítási díjat, majd halálunk után a biztosító minden évben gondoskodik az unokák születésnapi ajándékáról.

A születésnapi biztosítás valójában egy halál esetére szóló életbiztosítás, amit ha alaposabban szemügyre veszünk, egyenesen hátborzongató részleteket fedezhetünk fel benne, tulajdonképpen egy rosszul árazott pénzügyi eszközrõl van szó, amely a nagyszülõk érzelmeire alapozva próbálja elterelni ezen részletekrõl figyelmüket.

A biztosítás éves díja 140-720 dollár évente a biztosított életkorától, illetve dohányzási szokásától függõen. Egy 60 éves, nem dohányzó nõ esetében például évente 141 dollárba kerül egy unoka esetén, aki születésnapjára, nagyanyja halála után 100 dollárt kap évente. Ha a biztosított 20 éven keresztül fizeti a díjat a biztosítónak, az közel 3000 ezer dollár befizetést jelent. Amennyiben a biztosítást az unoka születésekor köti meg az ügyfél, 100 dolláros kifizetés esetén az unoka 49 éves koráig tulajdonképpen nem nyereséges a konstrukció. Ha ugyanezt az összeget 20 évig egy 6%-os kamatot fizetõ eszközbe fektetné az ügyfél, akkor halálakor közel 4000 dollárt kaphatna unokája.

Apropó a csekk: a fix 100 dolláros éves ’ajándék” az évek során természetesen egyre veszít értékébõl. Ha a kedvezményezett unoka 80 évet él, és 20 éves korától kapja az ajándékokat, az összesen 60 üdvözlõkártyát és kifizetést jelent számára. 75. születésnapján, öt évtizeddel nagyanyja halála után a 100 dollár vásárlóereje az inflációt is figyelembe véve mindössze a töredéke lesz a kifizetett összegnek.