Mit kell tudniuk a mozgáskorlátozott utasoknak, ha repülõvel kívánnak utazni?
2012.06.15
Számos fogyatékkal élõ és csökkent mozgásképességû személy kénytelen megtapasztalni, hogy amikor repülõgéppel kíván utazni, indokolatlanul elutasítják fedélzetre szállását vagy méltánytalan követelményeket támasztanak vele szemben. Mivel a 2012-es olimpiai játékok alkalmából fogyatékkal élõ paralimpikonok és nézõk ezrei készülnek Londonba utazni, a Bizottság iránymutatást tett közzé az ilyen személyeket légi utasként megilletõ jogokkal kapcsolatban.

Az Európai Bizottság közlekedésért felelõs alelnöke, Siim Kallas így nyilatkozott: „Fogyatékkal élni már önmagában is nagy kihívás: nem nehezíthetjük tovább az érintettek dolgát olyan esetekben, amikor utazásukhoz a repülõgépet választják.”

Yannis Vardakastanis, az Európai Fogyatékosügyi Fórum elnöke a következõképpen fogalmazott: „A fogyatékkal élõk számára kiemelt jelentõséggel bír a minõségi segítség, és az értelmezõ iránymutatás ezt kellõképpen figyelembe is veszi. Az Európai Bizottság arányos megközelítést választott, ezért képes megfelelõ módon védeni mind a fogyatékkal élõ, mind a mozgáskorlátozott utasok érdekeit.”

Az iránymutatás minden utasra vonatkozik az EU összes repülõterén és világszerte az uniós légitársaságok valamennyi járatán. Hasonlóképpen vonatkozik az EU területén vagy területérõl járatokat üzemeltetõ légi fuvatozókra is.

A cél a légi jármûveken utazó, fogyatékkal élõ, illetve csökkent mozgásképességû személyek jogaival kapcsolatos meglévõ uniós szabályok (1107/2006/EK rendelet) egyértelmûsítése. Az iránymutatás a légi közlekedés megkülönböztetésmentes rendelkezésre állását érintõ problémákkal foglalkozik 22 terület vonatkozásában.

A fõbb pontok a következõk:

1. Elõzetes bejelentkezés: Az iránymutatás kiemeli az utasok elõzetes bejelentkezésének fontosságát. Annak érdekében, hogy a szolgáltatónak (repülõtér vagy légitársaság) módja legyen megszervezni a szükséges segítséget, fontos, hogy a fogyatékkal élõ vagy csökkent mozgásképességû személyek legalább 48 órával az indulás közzétett idõpontját megelõzõen jelezzék erre vonatkozó igényüket.

2. Indokolatlan elutasítás Az utasok újra és újra beszámolnak gépre szállásuk elutasításáról vagy orvosi igazolás bemutatására és kísérõ szükségességére vonatkozó zavaros elõírásokról.

  • Orvosi igazolás: Az iránymutatás egyértelmûen megfogalmazza, hogy alapesetben nem kérhetõ orvosi igazolás stabil egészségi állapotú – például vak vagy kerekesszékes – személytõl.
  • Kísérõ: Az iránymutatás világossá teszi, hogy alapesetben nem követelhetõ meg, hogy egy önálló személynek kísérõje legyen, kivéve, ha különleges biztonsági követelmények ezt indokolttá teszik, ez esetben azonban tájékoztatni kell az utast.

3. Orvosi segédeszközökkel és mozgást segítõ berendezésekkel kapcsolatos problémák

  • Mozgást segítõ berendezés: Az iránymutatás hangsúlyozza, hogy a fogyatékkal élõ, illetve csökkent mozgásképességû személyek utazásuk során két darab, mozgást segítõ berendezést ingyenesen szállíthatnak. Az elektromos kerekesszéket használó utasnak legalább 48 órával korábban tájékoztatnia kell a légitársaságot. Ezenkívül az iránymutatás leszögezi, hogy megfelelõ elõzetes bejelentést követõen az elismert vakvezetõ és más segítõ kutyákat az utastérben kell szállítani. A mozgást segítõ berendezésnek nem minõsülõ sportfelszerelésre – akárcsak a többi utas esetében – a légitársaság poggyásszal kapcsolatos általános szabályai vonatkoznak.
  • Oxigén a fedélzeten: Az utazása során gyógyászati célú oxigént igénylõ utasnak elõzetesen be kell jelentkeznie. Az iránymutatás egyértelmûvé teszi, hogy a légitársaság hatáskörébe tartozik annak meghatározása, hogy az utas magával viheti-e a fedélzetre saját oxigénpalackját; a légitársaságtól nem várható el gyógyászati célú oxigén biztosítása. Minderrõl azonban a társaságnak egyértelmû tájékoztatást kell nyújtania.
    Az új iránymutatás kapcsán Kallas alelnök megjegyezte: „Javaslom a fogyatékkal élõ utasoknak, hogy utazásuk zökkenõmentessége érdekében jelezzék elõre utazási szándékukat a légitársaságok felé. A társaságok és a repülõtér-üzemeltetõk figyelmét pedig arra hívnám fel, hogy a csökkent mozgásképességû utasok többnyire igénylik segítségüket. Az iránymutatás célja épp e segítségnyújtás megkönnyítése.”