Megéri-e beszerelni az e-segélyhívót az autóba?
2012.07.05
Az Európai Parlament tagjai támogatják azt a javaslatot, hogy kötelezõ e-segélyhívó rendszert, vagyis egy vezeték nélküli kommunikációs eszközt szereljenek minden Európában eladott autóba, amely becslések szerint 2500 életet menthet meg évente. A kritikusoknak azonban nem tetszik az autók ilyen formában történõ nyomon követése.

Az Európai Bizottság már elfogadta az e-segélyhívókat elõíró javaslatot, amely 2015-re minden eladott személyautó esetén kötelezõen elõírná a mobilkészülékkel történõ felszerelést, most azonban a Parlament is elfogadta a javaslatot, amely átalakítaná azt a törvényt, amely eddig önkéntességhez kötötte a technológia használatát, meglehetõsen eredménytelenül. Ezen kívül ki szeretnék terjeszteni – az eddig adómentességet élvezõ – technológiát a motorkerékpárokra és a teherautókra is.

Az e-segélyhívó automatikusan aktiválódik, amint a jármûbe épített érzékelõk súlyos balesetet észlelnek. Ezek után a rendszer tárcsázza a 112-es európai segélyhívó számot, telefonos kapcsolatot létesít a megfelelõ segélyhívó központtal és elküldi a baleset adatait a mentõszolgálatoknak, beleértve a baleset idõpontját, a balesetet szenvedett jármû pontos helyét a menetiránnyal együtt (ez különösen autópályák és alagutak esetében fontos). Az eszköz és telepítésének költségét jármûvenként 100 euróra becsülik az EU-ban.

A törvény azonban csak az új jármûvekre vonatkozna, vagyis a szükséges kiadások nem egyszerre jelentkeznének. Elképzelhetõ, hogy a következõ 10 évben a felszerelés átlagos költsége felére csökken, ez idõ alatt mintegy 250 millió jármûvet cserélnek majd le, amely 12,5 milliárd eurónyi kiadást jelent az e-segélyhívók beszerelését tekintve.

A technológia nem csak a halálos balesetek, de a kisebb sérülések számát is jelentõsen csökketheti, méghozzá akár 15%-kal – legalábbis ez derül ki a cseh Olga Sehnalova és a német Dieter-Lebrecht Koch képviselõk javaslatából, melyet a Parlament is elfogadott. Ezek a számok azonban azt feltételezik, hogy a segítség gyorsabban érkezik az automatizmusnak köszönhetõen, mintha a baleset elszenvedõje, vagy szemtanúja kezdeményezne hívást.

Természetesen nincs mindig szemtanú, vagy túlélõ, azonban a kritikusok szerint ha lesz ilyen e-segélyhívó, a járókeléõk kevésbé lesznek hajlandóak hívást kezdményezni, vagy egyéb támogatást nyújtani, hatudják, hogy a jármû már feltételezhetõen jelezte a balesetet.

A biztosítók és a rendõrök azonban hasznosnak tekintik a technológiát, amely képes nyomokövetni a jármûveket a balesetet pillanatában is, amely az óvatos vezetõk számára alacsonyabb biztosítási díjakat, a balesetek kivizsgálása, és az okozó megnevezése során pedig egyszerûbb elmarasztalást eredményezhet.

Az adatvédelmi aggályok kizárása érdekében az EP kijelentette, hogy az e-segélyhívó rendszer nem teszi lehetõvé a jármûvek, és a bennük utazók nyomon követését, csak abban az esetben, ha baleset következik be. Az eszköz alapvetõen alvó üzemmódban van, és nem küld jeleket mindaddig, míg ütközés következtében nem aktiválódik. A hívás bekövetkezése esetén azonban mindenrõl beszámol majd az autó, ami a baleset idõpontjáig bekövetkezett.