Kánikulára monszun: jobb ha hozzászokunk az extrém idõjáráshoz?
2012.07.20
Az utóbbi években szinte helyszíntõl függetlenül válnak egyre kiszámíthatatlanabbá és átlagtól eltérõvé az idõjárási viszonyok. 2012 nyara eddig néhol szélsõségesen forró, néhol rendkívül csapadékos volt, az ok pedig egyre több kutatás szerint a klímaváltozás.

Amerikai és brit klímatudósok úgynevezett hozzárendelési felméréseket végeztek, melyek rámutatnak, milyen mértékben járul hozzá a klímaváltozás a szélsõségesen extrém idõjáráshoz.

Egy mostani, a brit meteorológiai szolgálat által mérföldkõnek nevezett, angol és amerikai klímatudósok által kivitelezett kutatás is ezt a véleményt támasztja alá. A felmérésbe több kutatóintézet is bekapcsolódott, fókuszában pedig a 2011-es év extrém idõjárási eseményei állnak klímatudományi szempontból.

Dr Peter Stott, a Met Office klímakutatója és jelen felmérés egyik vezetõje szerint a mostani eredmények kijjebb tolják az attribúciós tudományág határait: a fõ kérdés, hogy egy adott idõjárási jelenség megtörténte után a klímaváltozás mennyiben befolyásolja annak további elõfordulási esélyeit.

Egy analógia az extrém viszonyokat elõidézõ klímaváltozásra
Adott egy baseball-játékos, aki elkezd szteroidokat szedni, és onnantól kezdve 20 százalékkal több hazafutást produkál, mint elõtte. Innentõl kezdve a szteroid-szedés óta történt sikeres megmozdulásai közül nem fogjuk tudni pontosan eldönteni, hogy az a teljesítményfokozónak volt-e betudható, vagy nem, ennek ellenére hajlamosak leszünk azt gondolni, hogy a szteroidok valóban felelõssé tehetõk a sportoló jobb teljesítményért. Annak az esélye, hogy az alany megmozdulásainak egyike hazafutással végzõdik, 20 százalékkal nõtt, ezt kivetítjük a szteroidra is, mondván, a siker elõfordulási esélye 20 százalékkal növekedett a gyógyszerek miatt.


Az attribúciós (társítási) felmérés célja, hogy elkülönítse egymástól az emberi tevékenység által okozott klímaváltozás és további külsõ tényezõk (lásd a szteroidot a baseball-analógiánál) hatásait, valamint a természetes variabilitást (tehát a sportoló alapvetõ képességét a hazafutásra, szteroid nélkül.)

„Nem találtunk bizonyítékot arra, miszerint minden extrém idõjárási viszontagság elõfordulási esélyét növelné a klímaváltozás, azonban tény, hogy bizonyos események gyakoribbakká váltak. Fontos belátni, hogy az emberi tevékenység hatalmas befolyással van bizonyos idõjárási körülményekre” – tette hozzá Stott.

A kutatás további fontos megállapításai

2010 decembere a második leghidegebb, 2011 novembere pedig a második legmelegebb hónap volt az Anglia középsõ területein mért rekordhõmérsékletek történetében, 1659 óta. A szélsõségesen meleg átlaghõmérséklet mérése 2011novemberében 60-szor valószínûbb volt, mint az 1960-as években. A decemberi hidegrekord-döntés esélye feleannyira volt esélyes, azonban szokatlan körforgású idõjárási viszonyok miatti klímaváltozás nélkül is elõfordulhatnak igen hideg téli hónapok.

2011 nyara Texasban az 1895 óta mért melegrekordokat is megdöntötte. Ezt a legtöbben a Csendes óceáni La Nina jelenséggel hozták összefüggésbe: a hõhullám 20-szor valószínûbb volt ilyen körülmények között, mint amilyen 50 évvel ezelõtt lett volna.

Az USA Nemzeti Éghajlati Adatközpontja (NOAA) által összeállított 2011-es klímajelentés az éghajlatot befolyásoló jelenségek széles skáláját vizsgálja, hogy elszámoljon az évrõl-évre bekövetkezõ változásokkal.

Dr Kate Willet, a Met Office kutatónõje szerint a tudomány ma egy olyan „aranykorba” érkezett, ahol magasan fejlett mûholdas technológiák segítségével jóval pontosabb képet kaphatunk a klímaváltozásról is, mely régiónként eltérõ mértékben, de mindnyájunk életét nagyban befolyásolja.

Egy a kutatásban feltüntetett, a megszokottól teljesen eltérõ eredményt hozó példa egy olyan 2011-es ausztrál tûzesetet elemzett, melyet erõs esõzések idéztek elõ, holott normális esetben a tüzeket mindig forró, száraz idõhöz kötjük. Ekkor azonban a rendkívüli csapadékos idõszak következtében a növényzet növekedésnek indult, ez pedig szabad utat adott a nyáron, száraz idõjárásban fellobbanó tûz pusztításának.

A kutatás egy további témaköre a poláris, sztratoszférikus hõmérsékletekkel foglalkozott, melyek 2011-ben igen alacsonyak voltak, így a felhõzet az átlagosnál nagyobb mértékben megvastagodott. Ezek a magasban levõ hideg felhõk az északi és déli sarkoknál rekord mértékû ózoncsökkenést eredményeztek, bár ezen állapot tartóssága jelenleg nem bizonyított.

A tavalyi év egyik legnagyobb károkat okozó és legvitatottabb természeti csapása a thaiföldi árvíz volt - a mostani kutatás eredményei szerint azonban ez sem köthetõ a klímaváltozáshoz. Habár a Chao Phraya folyó áradása példanélküli volt, a rendelkezésünkre álló adatok alapján elmondható, hogy az abban az idõszakban lehullott csapadék mértéke nem volt átlagtól eltérõ. Elõidézõk lehetettek azonban a terület vízrajzának változásai, valamint az ebbõl adódó sérülékenyebb földrajzi helyzet. Sem a csapadékmennyiség, sem a klímajelentés részletei nem mutattak összefüggést a katasztrófával. A jelentések szerint a klímaváltozás nem játszott szerepet a thai árvíz bekövetkeztében.

Thaiföld ebben az esetben bebizonyította: lehet, hogy jobb, ha hozzászokunk az önmagából kifordult idõjárási viszonyokhoz, hiszen nem tehetõ mindenért felelõssé a klímaváltozás.