A bankcsõd pletykája

Tavaly decemberben a Twitteren és a Facebookon elterjedt pletyka szerint Lettország legnagyobb bankja bajba került, melynek következtében közel 130 helyi bankautomata kifogyott a készpénzbõl, mivel számlatulajdonosok kevesebb, mint három nap alatt 4 milliárd forintnak megfelelõ összeget vettek ki. A bank svéd tulajdonosai véget vetettek a pletykáknak, a rendõrség pedig vizsgálatot indított az üggyel és a fals hírek forrásával kapcsolatban, egyelõre kevés eredménnyel.

A gazdaság jelenlegi helyzetét és a bankszektor 2007-ben indult krízisét tekintve talán érthetõ, hogy az emberek hajalmosak elhinni a bankok csõdjérõl szóló híreket. Nehezebb azonban annak megértése, hogy a fals halálhírekrõl szóló szóbeszédek miért terjednek annyira gyorsan.

Ál-halálhírek

Tavaly Morgan Freeman, Adam Sandler, Eddie Murphy és Charlie Sheen halálhíre is elterjedt, méghozzá mind a közösségi médián keresztül. Természetesen mindegyikük életben van (illetve volt a hír felbukkanásakor.) A közösségi oldalakon megjelenõ szaftos álhíreket egy-egy celebritás haláláról vagy válásáról más hírportálok átveszik, és azokat tényként publikálják, ezzel egy ördögi kört generálva a forrás hitelességét illetõen.

Magától értetõdõen a hírességek halálhírének keltése mindig a showbusiness része lesz, hosszú távon azonban nem okoz jelentõs károkat. Ez sajnos nem igaz az üzleti életre, ahol egy elterjedõ álhír akár a cég életben maradását is veszélyeztetheti.

Jó példa erre az az Angliában fellelhetõ kínai étterem, amely mintegy 30 év alatt építette fel hírnevét, míg egy bizarr rémhír fel nem ütötte fejét, miszerint egy vendég torkára akadt egy öreg agár fajtájú kutya microchipje. A pletykák szerint a rendõrség és mentõsök is kiszálltak a helyszínre, amit be is zárattak. Az étterem végül megannyi foglalástörléssel és kieséssel megküzdve végül talpon tudott maradni.

A védelem elsõ lépései

A vállalkozások érdeke, hogy kockázatkezelési rendszereik elbánjanak a cyber-térben megjelenõ rágalmazásokkal és pletykákkal, hiszen a bankszektorban a hírnév elvesztése az ügyfelek elpártolásával és részvényzuhanással járhat.

A cégek hírnevének megõrizését hivatott biztosítási termékek ma már egyre kifinomultabbak: a Lloyd’s biztosítói, mint például a Hiscox, az Aon vagy a Beazley már évekkel ezelõtt bevezették az úgynevezett „death and disgrace” biztosításukat olyan nagyobb brandek számára, amelyek óriási forgalomkieséssel szembesülnének, amennyiben üzleti partnerük, vagy szponzoráltjuk meghalna, vagy szégyenbe keveredne, magával rántva a cég hírnevét is.

A látszat sokszor legalább annyira fontos, mint a valóság, a közösségi oldalak és a napi 24 órás hírfolyam pedig mind létfontosságúvá teszik az elõretervezést és a frappáns, jól megfontolt válaszokat, reakciókat a médiában. Ilyen többek között az Aon által fejlesztett termék is, mely a pletykát megelõzõ és elkerülõ aktivitásra fekteti a hangsúlyt, hogy a cégek megõrizhessék hírnevüket.