A hazai pénzügyi szektor mûködését meghatározó környezeti tényezõk közül a gazdasági növekedés hiánya részben oka, részben következménye a pénzügyi szektor gyenge teljesítményének. Az alacsony növekedés közvetlen hatásként visszafogja a keresletet a pénzügyi termékek iránt, és negatív hatással van a portfolió minõségre. A költségvetés finanszírozásával kapcsolatos kérdõjelek szintén több csatornán keresztül hatnak a szektorra; a szereplõk részvétele a hiány finanszírozásában, valamint a háztartások megtakarításai között az állampapírok javára megindult átrendezõdés ugyancsak a pénzügyi termékek iránti kereslet és a jövedelmezõség csökkenésében csapódik le. Az európai uniós kockázatok, a hazai pénzügyi szektor aktivitásának összehúzódása, a nem teljesítõ állományok emelkedése, a tõkepiaci forgalom visszaesése pedig egymást erõsítõ negatív hatásokat generál– állapítja meg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) által ma közzétett, 2012 végéig kitekintõ kockázati jelentés.

A kedvezõtlen kilátások hatására a lakosság mind a hitelfelvételt, mind a fogyasztását visszafogja, és – ha van rá módja – megtakarításai újjáépítésére koncentrál, fõként biztonságosnak tartott pénzügyi termékek (betétek, állampapírok) formájában. Miközben a lakosság széles rétegeinél indokolt a korábbi túlzott eladósodás mérséklése, a vállalati oldalon a hitelkereslet visszafogása a növekedési lehetõségeket is korlátozza. Mindezt erõsíti a hitelkínálati oldal válságtapasztalatokon alapuló óvatossága; bár szektorszinten a hitelezési képesség jelenleg nem tényleges korlát, a hajlandóság csökkent és erõsen szelektívvé vált.

A hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások portfoliójában minden devizanem és terméktípus esetében tovább romlottak a nem teljesítési ráták. A portfólió tisztítási stratégiák korlátokba ütköznek, mivel a fedezeti eszközök piacán sincs érdemi aktivitás. A lakossági portfoliók tekintetében a legutóbbi kormányzati intézkedések hatása némileg már érzékelhetõ. A III. negyedévi friss adatok szerint az árfolyamgát II. és a Nemzeti Eszközkezelõ az érintett portfoliók esetében érdemi segítséget nyújthat az adósoknak és hitelezõknek is. Bár a meglévõ nem teljesítõ állományban jelentõs csökkenés ezektõl az intézkedésektõl nem várható, a további növekedését érdemlegesen lassíthatják. A vállalati hiteleknél hasonló kedvezõ változásra nem számítunk, mert a nem teljesítõ hitelekre ható tényezõk (vállalati csõdráta, gazdasági növekedés, árfolyam) tovább romlottak vagy stagnálnak 2011 elsõ feléhez viszonyítva.

A fentiek miatt pozitív fejlemény, hogy az értékvesztés-fedezettség és a biztosítékokkal együttesen számított teljes fedezettség is nõtt az elmúlt egy évben. Amennyiben a várható veszteségek ennek ellenére meghaladták az elszámolt értékvesztést, a különbözetet a PSZÁF tõkekövetelmény formájában írta elõ a jelentõs hatású intézményeknél. Így a kockázati tartalékok szintje összességében megfelelõ.

A jövedelmezõséget az éves szinten növekvõ értékvesztés negatív hatása mellett pozitívan érintette, hogy a nettó kamatbevétel viszonylag stabil maradt, sõt a takarékszövetkezeteknél nõtt is. A mûködési költségek csökkenésében rejlõ tartalékok azonban beszûkültek, így összességében az eredmény jellemzõen romlik: a bankszektor és a pénzügyi vállalkozások összesített, 12 havi görgetett eredménye negatív, vagyis 2012-ben összességében negatív eredmény várható. A szövetkezeti hitelintézetek – amelyeket nem érintett súlyosan a végtörlesztés és a betéti versenybe sem szálltak be – megõrizték eredményességüket. A megfelelõ tõkeellátottság érdekében azonban egyre több intézmény szorul a tulajdonosok tartós segítségére. A tõkehelyzet ezzel együtt stabil, a bankoknál 2012. június 30-án a tõkemegfelelési mutató 14,7 százalék volt, és döntõen magas minõségû tõkeelemekbõl állt.

A tõkepiacon mind az ügyfelek által generált megbízásos, mind a saját számlás forgalom csökkent, és a verseny nyomán a piaci szereplõk díjakat is csökkentettek. A közel 20 százalékos tõkearányos nyereség (ROE) azonban így is jóval magasabb a legtöbb pénzügyi szektorénál, s a 27,6 százalékos tõkemegfelelés is kiemelkedõ. A befektetési alapoknál a garantált és a származtatott alapok viszonylag magas hozama részben ellensúlyozta a szektorból kiáramló mintegy 140 milliárd forint tõkét. A nyugdíjpénztári átalakulás és a piaci tõkekivonás nyomán a portfóliókezelt vagyon 200 milliárd forinttal csökkent, a 130 milliárd forintos elért hozam azonban itt is részben ellensúlyozta a tõkekivonást. A kiesõ bevételek miatt csökkent az alapkezelõk eredménye, ám a ROE így is 61 százalékos.

A biztosítók piacán a csökkenõ életbiztosítási díjbevétel növekvõ szolgáltatási szinttel párosul: négy évvel a hagyományos életbiztosítások után a befektetési egységekhez kötött konstrukcióknál is meghaladják a kifizetések a díjbevételeket. Az ügyfelek egyre inkább csak a kötelezõ termékeket vásárolják, illetve egyre több ügyfél a szerzõdés lejárta elõtt visszavásárolja kötvényét. A nem életbiztosítások értékesítési lehetõségeit a lakás- és az új autóértékesítések továbbra is alacsony szintje rontja. 2013-tól ezt kiegészíti, hogy az áthárított biztosítási adó miatt ügyfél-lemorzsolódás, és a megnövekedett díjak miatt keresletgyengülés várható. Bár tovább folyik a kivonás a biztosítástechnikai tartalékokból, azok szintje változatlanul megfelelõ. A szektor tõkeellátottsága stabil, a rendelkezésre álló tõke meghaladja a szükséges minimum kétszeresét.

A nyugdíjpénztári szektor elsõsorban az öngondoskodás erõsödésére építhet. Jelenleg azonban az önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona – köszönhetõen a végtörlesztésnek, a gazdasági helyzetnek és a változékony hozamoknak – érdemben még nem nõ. A jól kiépített infrastruktúrával rendelkezõ egészségpénztárak megfelelõ keretet tudnának biztosítani egy népegészségügyi koncepcióhoz, hiszen – ellentétben a csak biztosítási esemény bekövetkeztekor rendelkezésre álló egészségbiztosításokkal – a náluk képzõdött megtakarítás bármikor elkölthetõ.