Öregedõ társadalmunk jelentõs okot ad rá, hogy a kormányok rugalmasabb törvényeket hozzanak a társadalom élettartamának növekedésébõl származó biztonytalanságokra reagálva.

A születéskor várható élettartam ebben az észázadban várhatóan gloválisan 13 évvel emelkedni fog, a 2005/2010 közötti átlag 68 évrõl 81 évre (2095 és 2100 között.) Ez a tény megváltoztatja majd az idõsebb emberek arányát a munkaképes, dolgozó emberekhez képest, az állam pedig emiatt növekvõ nyomás alatt kénytelen fokozottabban foglalkozni a nyugdíj és az egészségügy kérdéseivel.

Az életkorhoz köthetõ költekezés mértéke a briteknél várhatóan évi 21,3 %-ról 2061/62 között 26,3 %-ra növekszik a GDP-hez viszonyítva, míg a Európai Unióban 25 %-ról 29,1 %-ra való emelkedést jósolnak.

Ebbõl kiindulva a nyugdíjazást a várható élettartamhoz kellene kötniük a törvényhozóknak – olvasható a tanulmányban. Az Európai Bizottság is ezen a véleményen van, hiszen így hatékonyan lehetne fenntartani az állami nyugdíjrendszert, miközben a nyugdíjasok nyugdíjbefieztéseit is megóvná.

Ezen felül olyan nyudíjrendszereket kellene kialakítani, melyek nagyobb kockázatmegosztást tesznek lehetõvé a kormány, a nyugdíjszolgáltatók, a biztosítók és az egyének között, valamint amelyek csökkentik az élettartam-kockázatot.

Mivel az embereknek egyre tovább kell dolgozniuk, hogy megélhetésüket öregkorukra is biztosítani tudják, a kormányik feladata, hogy a munkaerõpiacon helyet biztosítsanak az idõsebbek számára is. Utóbbi a felmérés szerint is kiemelt kérdéskör, hiszen ha a munkábaálás lehetõsége elérhetõ, az államon is kevesebb a teher. “ A kormány jellemzõen fõleg a gyerekes anyákon segít, hogy munkábanmaradásuk garantált legyen, sõt, a gyerektartási segélyek, programok is egyre többfélék, hogy a családok megélhetését garantálják.”

Azok számára, akik nem tudnak tovább dolgozni, az államnak garantálni kelle egyfajta szociális védõhálót, továbbá még többet kell invesztálni az egészségügybe és -fejlesztésekbe. Az ILC-UK vezárigazgatója, Sally Greengross szerint öegedtõ társadalmnunk maitt az állam egyre többet fog költeni a nyugdíjra, az egészségügyre, gondozásra és a munkanélküliekre, ennek betetõzéseképp pedig az emberek egyre idõsebb korukig fognak dolgozni. Szakértõk szerint a generációs összefogás is kulcsfontosságú, fõleg ha a munkanélküliség magas arányát nézzük a fiatalok között. Ha a munkaképes fiatalok sem dolgoznak, az idõsek államtól való függõségének valódi aránya sem kimutatható.