Ez nem csak az állam adóbevételeit, de az autósok biztonságát is veszélyezteti, mert sokszor inkább az olcsóbb és nem a biztonságos megoldást választják.

A Nemzeti Közlekedési Hatóságnak nem áll rendelkezésére a forrás, hogy kiszorítsa a piacról a feketemûhelyeket. Pedig ha ez megtörténne, akkor az autójavítások visszakerülnének az adófizetõ mûhelyekhez. A vizsgáztatásnál alkalmazott zárt számítógépes rendszerben található adatok felhasználásával sem él a hatóság, mert nincsen rá elegendõ erõforrása.

A jármûjavítás áfájának 50 százalékos visszaigénylése sem mozgatta meg a piacot, mert a szabályozás ellentmondásos, pontatlan, és a biztosító többnyire nem is elõlegezi meg a javítási munkálatok adótartalmát.

Nehezíti a feketén dolgozó autószerelõkkel szembeni fellépést, hogy a márkakereskedõk tapasztalatai szerint az önkormányzatok sem tesznek meg mindent azért, hogy az adózást megkerülõ mûhelyeknek ne adjanak mûködési engedélyt. Holott, ha valamennyi hatósági jogkörrel rendelkezõ szereplõ élne a lehetõségeivel, az autósok automatikusan rákényszerülnének, hogy a legális szerelõkhöz forduljanak, és megtörténjen az adók befizetése is.