Európa lakosságának elöregedése, az egészségtelen életmód, és az egészségre ártalmas környezeti hatások már a következõ másfél évtizedben egy sor krónikus betegség tömeges elterjedését vetítik elõre, így az orvosi ellátás költségei az egészségügyi források túlnyomó részét elemésztik. A Világbank elõrejelzése szerint Európában mind a gyógyításra, mind az orvosi technológia fejlesztésére fordítandó költségek a következõ években emelkednek majd – a 2000-es átlagról, a GDP 8 százalékáról ez 2030-ra 14 százalékára nõ –, miközben a rendelkezésre álló pénzügyi források szûkülnek. A nemzetközi szakértõk többsége egyetért abban, hogy az egyre nagyobb technológia-igényû, egyben költségesebb gyógyítással az adókból és járulékokból fenntartott rendszerek már nem lesznek képesek lépést tartani, miközben az emberek igénye az egyre fejlettebb egészségügyi ellátásra folyamatosan növekszik.

„Világosan látszik, hogy mûködõképes és fenntartható egészségügyi rendszereket ott lehet kialakítani, ahol a mûködést és a finanszírozást minél elõbb a lehetõ leghatékonyabbá teszik” – vonta le a tanulságot Bartók János, a MetLife Biztosító vezérigazgatója. – „Az európai országokban a sürgõsségi ellátás zavartalansága érdekében csökkentették a költségvetést, jellemzõen a népegészségügy és a betegségeket megelõzõ programok terén. Az elmúlt hónapokban nálunk is történtek hatékonyságnövelõ törekvések, például az adórendszer részeként, illetve a táppénz új, szigorúbb, június 1-tõl érvényes szabályozásának keretében.”

Ez viszont az egyén szempontjából azt jelenti, hogy ha kritikus betegség vagy rokkantság következtében egy-két évre munkaképtelenné válik, a táppénz kiesõ jövedelmének töredékét tudja csak pótolni, így hitelét, számláit, mindennapi kiadásait nem fogja tudni fedezni. Ezekre a helyzetekre csak privát megoldásokkal lehet felkészülni: egy jelentõs megtakarítás, amelynek kamatjövedelmébõl hosszabb távon is élhet, vagy egy biztosítás, amely kritikus betegség vagy rokkantság esetén egy nagyobb összeget, vagy hosszabb idõn keresztül egy átlagos jövedelemnek megfelelõ havi járadékot képes biztosítani.

Makroszinten, a kritikus népbetegségek minõségi kezelése, ráadásul, a jövõben nemcsak Magyarországon, de a kontinens minden országában szinte megoldhatatlan kihívás elé állítja az országokat. A fõ halálokok listáját Európában a szívbetegségek, a daganatos megbetegedések, illetve egyes krónikus betegségek, és közvetve a diabétesz vezetik. Ezen betegségek kezelése még az orvostechnikai fejlesztések költségeit figyelmen kívül hagyva is a nagy költségigényû ellátások közé tartozik, miközben a „kórkép” Közép-Európában, illetve Magyarországon súlyosabb az európai átlagnál.

„Két tényezõrõl, ami ezt a látszólag reménytelen helyzetet mind az egyén, mind a gazdaság szempontjából enyhítheti, a legtöbben hajlamosak megfeledkezni. Az egyik az, hogy a három kiemelt betegségcsoportból az összes halálozás 36 százalékáért felelõs szívbetegségek és a cukorbetegség életmódváltással számos esetben megelõzhetõk, a halálozások 28 százalékáért okolható rák kockázati tényezõi enyhíthetõk. Másrészt, az ellátás színvonala és az életminõség, különösen súlyos betegségek esetén, döntõ hatással lehet a betegek felépülésének esélyeire és mindennapi életére” – világít rá Bartók János. – „Ehhez azonban az egyén is kell; az állami egészségügy kereteibe a világon sehol nem fér bele egyszerre a prevenció, az alapellátás, az extra költségekkel járó, mindenre kiterjedõ kezelés, a betegek életminõségének folyamatos javítása és a korábbi életszínvonalat fenntartó táppénz-folyósítás.”

A szabályozás mai iránya az egészségügyben a kiadások mérséklése; ez elsõ lépésként a korábbinál átfogóbb és egységesebb nyilvántartásokat, valamint szorosabb kontrollt igényel, amit a jövõben is fenn kell tudni tartani. Pozitív fejlemény viszont a biztosítások adózásának 2013-as változása, mely komoly ösztönzõt jelent a munkaadóknak, hogy dolgozóik közül a kötelezõ biztosítások mellett választható juttatásként is egyre többen juthassanak további kockázati, illetve akár teljes életbiztosítási megoldásokhoz.

„A MetLife saját, korábbi felmérése szerint a magyarok többsége nem bízik abban, hogy a szociális háló a jövõben kellõ védelmet nyújt majd – a megkérdezettek mindössze 34 százaléka bízik az egészségügyi rendszerben, 31 százaléka pedig a szociális rendszerben –, ezért egyre többen nyitottak az öngondoskodásra” – emelte ki a MetLife vezérigazgatója. – „És bár saját bevallás alapján egyelõre kevesen tesznek konkrét lépéseket jövõjük biztosítására, de az alapvetõ igény már megvan, így ez a helyzet rövid idõn belül is megváltozhat, ha erre munkaadójuk – melyben a megkérdezettek 76 százaléka megbízik – kínál nekik testreszabott lehetõséget.”