Komoly figyelmeztetést adott ki a Geneva Association, miszerint az óceánok felmelegedése és a klímaváltozás számos katasztrófa kockázat biztosíthatóságát veszélyezteti, és a piaci kudarcok elkerülése érdekében a kockázat transzfer és a kockázatcsökkentõ intézkedések elengedhetetlenné válnak.

A jelentés megállapítja, hogy a növekvõ kockázati szintek és biztosítási igények között ugyan létezik összefüggés, azonban a csökkenõ önvédelem miatt olyan kockázati környezet alakulhat ki, amely egyes régiókat biztosíthatatlanná tesz. Ide sorolja a tanulmány az árvízzel érintett területeket az Egyesült Királyságban, illetve a szélviharokat Floridában.

A Geneva Association szerint a katasztrófa biztosítások díja csak azért nem emelkedett jelentõsen a közelmúltban, mert az alacsony kamatok miatt jelentõs mennyiségû tõke áramlott az ágazatba.

Az óceánok felmelegedésével és azok (viszont)biztosítási ágazatra gyakorolt hatásával foglalkozó jelentés szerint új, és erõs bizonyítékok léteznek arra vonatkozóan, hogy az óceánok jelentõsen felmelegedtek. Tekintettel arra, hogy az óceáni energia a fõ hajtóereje a szélsõséges idõjárási eseményeknek, így a jelentés szerint elmondható, hogy az óceánok felmelegedése miatt számos, biztosítási szempontból fontos veszély esetében kvázi visszafordíthatatlan folyamatok indultak el. A jelentés szerint ugyanis még ha holnaptól meg is szûnne az üvegházhatású gázok kibocsátása, az óceánok hõmérséklete akkor is tovább emelkedne.

A társadalmi-gazdasági tényezõk – a parti menti területeken és ártereken, tehetõsebbek számára épülõ lakóingatlanok - szintén növelik a biztosítási költségeket. Az éghajlatváltozás miatt egyre gyakoribbá és kiszámíthatatlanabbá váló rendkívüli idõjárási események arra kényszerítik a biztosítókat, hogy bizonyos területeken megváltoztassák a természeti katasztrófák kockázatának értékelési kritériumait.

A hagyományos megközelítések, amelyek kizárólag historikus adatok elemzésén alapulnak, egyre kevésbé képesek megbecsülni a károk valószínûségét. A biztosítási ágazatnak a Geneva Association szerint támogatnia kellene a tudományos kutatásokat, hogy jobban megértsék az óceán és a légkör közötti komplex kölcsönhatásokat, végsõ soron az idõjárási katasztrófákat.

A Geneva Association szerint a legjobb módja annak, hogy a „kétséges” kockázatok is biztosíthatóak maradjanak, ha a biztosítók igyekeznek felhívni a figyelmet a kockázatokra és az éghajlatváltozásra, méghozzá oktatáson és megfelelõ információk terjesztésén keresztül.

A jelentés a katasztrófák növekvõ kockázatait három fõ okkal magyarázza:

1. Nagyobb mennyiségû víz, nagyobb kockázat
Az óceánok hõtágulása, az olvadó jéggel együtt körülbelül 20 centiméterrel növelte meg a tengerszintet az elmúlt évszázadban. Az emelkedõ tengerszint nem csak az árvízveszélyt és az árhullámok kialakulásának esélyét növeli, de csökkenti a parti védelmi infrastruktúrák, például a holland árvízgátak élettartamát is.
A tengerszint emelkedése a geofizikai események kárveszélyét is növeli, hiszen az elöntés veszélye nagyobb. Bár a cunamik kialakulásának valószínûsége nem nõ, az általuk okozott károk nagysága igen.

2. Szélsõségesebb szárazság és csapadékosság
A melegedõ óceán miatt több víz kerül a légkörbe, amely növeli az extrém események és hozzájuk kapcsolódó csapadék intenzitását. Ez a nagyobb intenzitás növeli a természeti katasztrófák potenciális veszteségeit.

3. A nagyszabású éghajlati események valószínûsége jelenleg nem ismert
Az óceánok felmelegedése befolyásolja az olyan éghajlati jelenségeket is mint az El Niño, vagy az észak-atlanti oszcilláció. A megfigyelési adatok viszonylagos rövidsége miatt azonban ezen változások katasztrófa kockázatokra gyakorolt hatása nem ismert.

A jelentés szerint két fõ területen lehet az éghajlatváltozás jelentette kihívást kezelni. Elõször a biztosítóknak kell folytatniuk a kockázatbecslés korszerû eszközeinek kifejlesztését. Az iparág egyre kevésbé használ statikus klimatológiai módszereket a rövid távú kockázatok megbecslésére, helyette inkább dinamikus modelleket, forgatókönyv alapú módszereket alkalmaznak a közép- és hosszú távú kilátások megbecslésére.

Másrészt a kormányok és a magánszektor szerepét is kiemeli a jelentés a közösségek katasztrófákkal szembeni ellenálló képességének növelése terén, például megfelelõ, rugalmas és ellenálló infrastruktúrák építésén keresztül.