Búvár baleset (Casson-betegség) 9 millióért, vakbélmûtét 35 millióért – pár példa az AIG Magyarország statisztikájából külföldi orvosi ellátásokra, amelyekre a biztosító utasbiztosítási ügyfelei szorultak az elmúlt hónapokban. Az elõzetes felmérések szerint idén kevesebben indulnak majd külföldre nyaralni, aligha csökken azonban azok száma, akik utasbiztosítás híján kerülhetnek bajba a határon túl.

“A biztosításról annak ellenére feledkeznek meg sokan, hogy a számok szerint a legköltségesebb egészségügyi ellátásra éppen a nyári hónapokban szorulnak rá az utazók, nem beszélve az ilyenkor szintén gyakoribb poggyászkárokról” – emlékeztet Majtán Petra, az AIG baleset-, betegség- és utasbiztosítási vezetõje. “A télre több, ám kisebb értékû kezelés a jellemzõ, míg nyáron rengeteg a poggyászkár, aki pedig valamilyen betegség miatt szorul orvosi ellátásra külföldön, nem ússza meg olcsón.”

Az OEP-kártya nem minden

Az elmúlt években azért is csökkent az utasbiztosítást kötõk száma, mert sokan úgy gondolták, az Európai Egészségbiztosítási Kártya teljes körû védelmet jelent az európai nyaralóhelyeken. Bár a biztosított utazók aránya továbbra is messze elmarad az indokolttól, a közelmúltban valamelyest javult a helyzet. Köszönhetõen annak, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is többször figyelmeztetett: a kártya csak a helyi tb-vel szerzõdésben álló intézményeknél térít (az ott fizetendõ kötelezõ önrész nélkül), sokan visszatértek a hagyományos utasbiztosításokhoz. Már csak azért is, mert az OEP által kibocsátott kártyák a speciális mentés költségeit sem térítik, illetve egyáltalán nem nyújtanak fedezetet a ruházat és a poggyász sérüléseire, elvesztésére. Márpedig a kárstatisztikák szerint a legtöbb kár a nyaralás idején szerencsére nem személyi sérüléses, hanem poggyászkár. Probléma esetén felbecsülhetetlen szolgálatot tud tenni az assistance szolgáltatás is, amely szintén nem része az Európai Egészségbiztosítási Kártya szolgáltatásának.

Amerika a pénznyelõ

Ugyancsak kevesen számolnak vele, de a kárstatisztikák abban is egyértelmû útmutatást adnak, hogy a legkomolyabb ellátási költségekkel nem a ritka balesetek, hanem sajnos a gyakrabban elõforduló megbetegedések járnak. Kiváltképp igaz ez, ha a tengerentúlra, például az Egyesült Államokba utazunk. Ott, egy Európában 1,5-2 millió forintba kerülõ vakbélmûtétért 35 millió forintot számláz a helyi kórház, de egy dominikai kisebb beavatkozást sem lehet 2 millió forint alatt megúszni. Schmidt Huba, az AIG utasbiztosítási menedzsere szerint ezeken az összegeken a magánbiztosítós modell problémáján túl az is visszaköszön, hogy az amerikai kórházak bizony rettegnek a mûhiba-perektõl. “Épp ezért minden ellátott esetében igyekeznek kizárni a félrekezelés lehetõségét – ez a magyarázata az amerikai kórházsorozatokban furcsállott megoldásnak, hogy egy szemmel láthatóan influenzás betegen is teljes „nagyrutin” vizsgálatot végeznek – s persze ezt ki is számlázzák.”


A tengerentúli ellátás rendkívül drága, ám a hazaszállítás is tetemes költségeket jelent – elegendõ egy lábtörés, és a repülõn egy teljes sort már ki kell venni az utas elõtt.

Majtán Petra szerint a tudatosabb ügyfelek a biztosítási partner kiválasztásakor azt is megnézik, mely társaságnak hol van a központja. Mert bár igaz, hogy valamennyi biztosítónak globális megállapodásai vannak a világ bármely részén történõ helytállásra, a helyi piac ismerete, az ellátásszervezõi, rendõrségi és jogi kapcsolatok adott esetben jobb, gyorsabb, szakszerûbb ellátást és szolgáltatást tehetnek lehetõvé.