Ma van a Biztosítás Világnapja: nincs okunk itthon az ünneplésre

Osztrák biztosítók javaslatára szeptember 20-án ünnepeljük a Biztosítási Világnapot. De vajon ünnepeljünk-e? Európai mércével mérve hazánk még mindig alulbiztosítottnak számít, így az öngondoskodás terén nemcsak ezen a napon, hanem az év minden napján van még tennivaló - hívja fel a figyelmet a szintén osztrák tulajdonosi hátterű UNION Biztosító.

Nem aggodalmaskodó a magyar, pedig jobb félni, mint megijedni, tartja a mondás is. Az osztrák biztosítók kezdeményezésére szeptember 20. a Biztosítás Világnapja, ünneplésre azonban nincs okunk, a statisztikák ugyanis azt mutatják, hogy ma a lakosság még mindig több pénzt és energiát fordít új anyagi javak megszerzésére, mint azok védelmére. Pedig a biztosítás múltja hazánkban is már több mint kétszáz évre nyúlik vissza, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság megalapítását olyan neves személyek neve fémjelezte, mint Deák Ferenc, Eötvös József, Apponyi György és Lévay Henrik. A múlt század első felében hazánk az európai biztosítási piac egyik legdinamikusabban fejlődő területe volt, a II. világháború kitörésekor az országban 68 biztosító részvénytársaság és több mint száz biztosítóegyesület működött.

Hazánkban ma a biztosítótársaságok összesen 10,8 millió darab szerződést kezelnek, ami a magyar lakosság számához viszonyítva elsőre azt a benyomást keltheti, miszerint egy magyar lakosra hozzávetőlegesen 1,1 biztosítás jut. Mielőtt azonban azt hinnénk, hogy mindenkinek legalább egy biztosítása van, jó, ha tudjuk, hogy ez a szám a vállalati biztosításokat is tartalmazza, azaz közel sem jut egy biztosítás egy honpolgárra – figyelmeztet az UNION.

Ráadásul a biztosítási szerződések több mint 40 százalékát a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások teszik ma ki, amelyek nem tekinthetők a valódi öngondoskodás formájának. Míg 2007-ben a visegrádi országok közül Magyarországon volt a legmagasabb az egy főre eső életbiztosítási díjbevétel, a hazai életbiztosítási piac teljesítménye ma nem csupán a nyugat-európai, hanem a visegrádi országokétól is egyre inkább elmarad, erről tanúskodnak a nemrégiben közzétett hazai és nemzetközi statisztikák.

A biztosítók 1,7 millió életbiztosítási szerződést kezelnek piaci szinten, és ha feltételezzük is, hogy ez az adat csupa egyéni biztosítást takar, akkor is csak a lakosság 17 százaléka lenne biztosított valamilyen formában. Négymillió háztartással kalkulálva pedig megállapítható, hogy jó, ha minden második háztartásban van pénzügyi fogódzó egy-egy váratlan, tragikus esemény bekövetkeztekor.

Nem kedvez az öngondoskodási kedvnek természetesen a jelenlegi gazdasági környezet sem, ma ugyanis inkább a rövid távú megtakarítások dominálnak, és egyre csökken azoknak a száma, akik a nyugdíjas éveikre, vagy gyermekeik részére teszik félre pénzüket,

A sokszor státusz szimbólumnak számító autók esetében sem jobb a hazai helyzet, piaci szinten alig 800 ezer darab casco biztosítási szerződést kezelnek a biztosítók, és ez a szám a 4 268 ezer darab kötelező gépjármű-felelősség- biztosítás viszonylatában azt mutatja, hogy a casco penetráció már 20 százalék alá csökkent. Ennél mindenképpen pozitívabb a kép a lakásbiztosítások piacán, ahol hozzávetőlegesen az ingatlanok háromnegyede biztosított. A tőlünk fejlettebb biztosítási kultúrával rendelkező nyugati országokban húzóágazatnak számító egészségbiztosítások iránt pedig ugyan nagy az érdeklődés, mégis a MABISZ statisztikák betegség-biztosításokból piaci szinten egyelőre még alig 40 ezret regisztrálnak.

Az UNION Biztosító azt ajánlja, hogy a már meglévő biztosításokat is érdemes időről-időre áttekinteni, hogy megbizonyosodjunk, a már meglévő biztosításunk az eltelt idő függvényében továbbra is megfelel-e céljainknak: lakásbiztosítás megfelelő értékre vonatkozik-e, kellő anyagi védelmet nyújt-e a baleset- vagy a kockázati életbiztosítás stb..