Magyarország az egy fõre jutó egészségügyi kiadások tekintetében is messze elmarad az OECD átlagtól: 2009-ben, vásárlóerõ-paritáson számítva összesen 1511 dollár jutott egy fõre, szemben az OECD átlag 3223 dollárjával. Az Egyesült Államok e tekintetben is vezeti a listát, ahol az egy fõre jutó egészségügyi kiadások összege az említett idõszakban 7960 dollár volt, de Norvégia, Hollandia és Svájc is jóval többet költ egészségügyre.

Ami a tendenciát illeti, 2000 és 2009 között reálértéken évi átlag 2,8 százalékkal nõtt az egy fõre jutó egészségügyi kiadások összege, azonban a növekedési ütem nem érte el az OECD átlag 4 százalékát.

A teljes egészségügyi kiadások növekedése mögött hazánkban is a gyógyszerészeti kiadások erõs emelkedése állt, csakúgy mint számos másik OECD országban. 2009-ben a teljes kiadás 32,6 százalékát tették ki, amely a legmagasabb arány az összes tagország közül, és jóval meghaladja az OECD-országok 16,9 százalékát.

A legtöbb tagországban az egészségügy finanszírozásának fõ forrása az állam, kivéve Chilét, Mexikót és az Egyesült Államokat. Hazánkban az állami források fedezték az összes kiadás 69,7 százalékát, amely elmarad az OECD átlag 71,1 százalékától.

Már most is kevés itthon az orvos?

2009-ben Magyarországok 1000 fõre három orvos jutott, amely valamivel alacsonyabb az átlag 3,1 fõnél. A nõvérek száma szintén átlagon aluli volt: ezer magyar lakosra 6,2 nõvér jutott, míg a többi tagországban átlagosan 8,4.

Az akut ellátást biztosító korházi ágyak száma 4,1/ezer fõ volt, amely meghaladta az átlagos 3,5 darabot. Mint a legtöbb országban, hazánkban is csökkent az egy fõre jutó kórházi ágyak száma az elmúlt években, csakúgy, mint a kórházban töltött idõ átlagos hossza, míg az egy napon lefolytatott sebészeti eljárások száma emelkedett.

Az elmúlt évtizedben az OECD legtöbb tagországában nõtt a rendelkezése álló diagnosztikai berendezések (pl. CT, MRI) száma, hazánkban azonban még mindig jóval kevesebb ilyen berendezés jut egymillió lakosra, mint másutt (hazánkban rendre 7,2 és 2,8, míg az OECD átlag 22,1 illetve 12).

Egyedül a Törököknél vagyunk jobbak

A legtöbb tagországban az elmúlt évtizedben jelentõsen emelkedett a várható élettartam, az életkörülményekben, a közegészségügyi beavatkozásokban és az orvosi ellátásban tapasztalt fejlõdésnek köszönhetõen. Hazánkban a születéskor várható élettartam 74 év volt a vizsgált idõszakban, amely több mint öt évvel elmarad az OECD 79,5 éves átlagától. Egyedül Törökországban alacsonyabb a várható élettartam.

A csecsemõhalandóság jelentõsen csökkent az elmúlt 10 évben: 2009-ben 1000 élveszületésre 5,1 halálozás jutott, míg az OECD átlaga 4,4 fõ volt. A legjobb mutatókat Izland, Japán és Szlovénia mutatta fel e tekintetben.

A dohányosok aránya a felnõttek körében jelentõs csökkenést mutatott az elmúlt 20 évben a legtöbb országban. Míg 1994-ben még a felnõttek 35,5 százaléka dohányzott napi rendszerességgel, addig 2009-ben már csak 26,5%, de ez még mindig meghaladja az 22,3 százalékos OECD átlagot.

Az alkoholfogyasztás itthon még mindig magas: 11,8 litert fogyasztottak a felnõttek 2008-ban, az átlag 9,3 literhez képest, míg a franciák, az osztrákok és a portugálok ennél jóval többet.

Az elhízottak aránya ezzel szemben szinte mindenütt emelkedett az elmúlt évtizedben, bár figyelemre méltó különbségek figyelhetõk meg az egyes tagországok között. Hazánkban a felnõttek körében 19,5 százalékos volt az elhízottak aránya, míg az Egyesült Államokban 27,7 százalékos. A 28 tagállam átlaga 15,1 százalékos volt. Az elhízás növekvõ elfordulása komoly egészségügyi problémákat vetíthet elõre (például cukorbetegség, szív- és érrendszeri betegségek), amely növelheti az egészségügyi ellátás jövõbeni költségeit.