Az ING Motiva Nyugdíjbiztosításából már 1200-at eladtak, és 1500 ajánlat van kint ügyfeleknél, az Aegonnál két hónap után több száznál tart a megkötött szerzõdések száma, és arra számítanak, a következõ években több tízezerre nõhet az ügyfélszám. Más biztosító konkrétabb értékesítési adatot nem közölt, azt viszont többen is jelezték, hogy magas hányadot tesz ki az új szerzõdéseken belül a nyugdíjbiztosítások aránya.
Az Uniqánál minden második eladott életbiztosítás nyugdíjbiztosítás, a K&H-nál az egyszeri díjas szerzõdések harmada, a Postánál az összes folyamatos díjú termék 45 százaléka ide tartozik. A közvetítõknél is ez a húzótermék, a Consequitnél az értékesítések 80 százaléka nyugdíjbiztosítás.
Nincs kialakult konszenzus a biztosítók között abban a kérdésben, hogy befektetési egységhez között (unit linked) vagy hagyományos vegyes életbiztosítást érdemes-e nyugdíjcélra értékesíteni, mindkét típus megtalálható a piacon. Az Aegon mindkét félét kínálja, az ING, a Posta és a Grawe hagyományos, a többség viszont, köztük a Generali, a K&H, az Union, az Erste, az Allianz, az Uniqa és a CIG Pannónia a unit linkedben hisz. A Grawe esetében nem meglepõ a választás, hiszen a biztosító soha nem árult befektetési egységhez kötött termékeket. Az ING azért választott hagyományos biztosítást, mert az ügyfélkutatásaiból azt szûrte le, az emberek, ha a nyugdíjukról van szó, nem szeretnek kockáztatni, garantált konstrukciókat keresnek. A Posta is a saját ügyfélkörébõl indult ki, és úgy látták, a klienseik pénzügyi döntéseik meghozatalakor fontos szempontnak tartják a kiszámíthatóságot.
A unit linked mellett döntõ biztosítók azzal érvelnek, az ilyen konstrukciók népszerûbbek a hazai piacon, magasabb hozam érhetõ el velük, de a kockázatkerülõ ügyfelek is megtalálhatják a számításukat bennük, hiszen alacsony kockázatú eszközalapok is léteznek. Emellett az ilyen biztosítások sok szempontból rugalmasabbak is tudnak lenni a vegyes konstrukcióknál. Van olyan biztosító, amely a nyugdíjba vonulás idõpontjához igazodó eszközalapokat is kínál, az Uniqánál ilyenek például a DWS II. és a Célpont alapok.
A szakemberek ugyan javasolják, hogy a nyugdíjbiztosításokat minél korábban kössék meg az emberek, a biztosítók eddigi tapasztalata szerint az új termékre egyelõre inkább a középkorú korosztály fogékony. Az Uniqánál is elsõsorban a nyugdíjukhoz már közelebb állók érdeklõdnek és kötnek ilyen biztosítást. „Ugyanakkor fontos üzenetnek tartjuk leendõ ügyfeleink számára, hogy minél késõbb kezdenek el gondoskodni a nyugdíjas éveikre szánt megtakarításról, annál nagyobb anyagi terhet fog ez jelenteni számukra, ezért szeretnénk a fiatalabbakat is rávenni a tudatos öngondoskodásra” – mondja Juhos András, a biztosító életbiztosítási területért felelõs igazgatósági tagja.
Az ING-nél az új biztosítást választók 62 százaléka 40-54 év közötti, a szerzõdõk több mint 10 százaléka pedig 55 év fölötti. A K&H-nál és az Aegonnál is a 45-50 év közötti korosztály köti a legtöbb szerzõdést, az Allianznál 30-50, a CIG Pannóniánál 40-50 év közöttiek körében népszerû a termék, az Unionnál 44, az Ersténél 47 év a szerzõdõk átlagéletkora.
Magasabb átlagdíjak
A biztosítók tapasztalata szerint a nyugdíjbiztosítások átlagdíja valamivel magasabb, mint a többi életbiztosításé. Ebben szerepe lehet annak, hogy az elõtakarékoskodást viszonylag késõn kezdik az emberek, ezért kénytelenek többet félretenni annak érdekében, hogy tisztességesebb nyugdíjszolgáltatásban részesülhessenek.
Az Aegonnál 150-250 ezer forint körül alakult eddig az éves átlagdíj, az Erste és az Union 200 ezer forint körüli éves díjú szerzõdéseket kötött, a Postánál ennél alacsonyabb, 120 ezer forint körüli átlagdíjat tapasztaltak, míg a CIG Pannónia ügyfelei ennek a tripláját fizetik ki évente nyugdíjbiztosításra.