Az EU az elmúlt években nem hogy közelebb került volna az EU2020 stratégia szociálpolitikai célkitûzéseihez, de 2008-hoz képest hat millióval nõtt a szegénységi szint alatt élõk száma, miközben 9 millióval bõvült az állástalanok tábora, (ezen belül is megduplázva a hosszú távú munkanélküliek arányát) – olvasható egyebek között a most negyedik alkalommal közzé tett bizottsági jelentésben. A háztartások jövedelme csökkent, igaz, ez uaz utóbbi hónapokban ellentétes trend is újra tapasztalható ezen a téren.

Számos szektorban, ahol esetleg adódnak új munkalehetõségek, nem egyszer csak ideiglenes szerzõdéseket kínálnak. Eközben 8 százalékkal nõtt a részmunkaidõben dolgozók száma, a teljes munkaidõben foglalkoztatottak aránya pedig 5,2 százalékkal (9,4 millió fõvel) csökkent. A munkanélküliség ugyan csökkent, de 2014-ben is 10 százalékon állt, a foglalkoztatási ráta pedig 68,3 százalék, ami még mindig meglehetõsen messze van a 2020-ra kitûzött 75 százaléktól.

A jelentés további aggasztó jelenségként említi, hogy a tagállamok mintegy harmadánál visszaesés tapasztalható az élethosszig való tanulás folyamatában résztvevõk számában, miközben EU-átlagban általában is csökkent a szociális kiadások aránya, és a tagországok felénél visszaesett az oktatásra fordított hányad is.

A lesújtó diagnózis láttán a bizottsági kiútkeresés láthatóan igyekszik igazodni az általánosabb gazdaságpolitikai és stratégiai célokhoz. „Strukturális reformok, munkát terhelõ adók csökkentése, munkaerõ piaci széttöredezettség felszámolása, mobilitiás erõsítése, életre szóló tanulás” – ezek a jelentés legfontosabb következtetései. Az új foglalkoztatási biztos ugyanakkor nem gondolkodik az elõde, Andor László által felkarolt EU-szintû munkanélküli segélyi rendszer megteremtésében.

Követendõ példának állította cserébe mindenki elé a dán, osztrák, holland és svéd gyakorlatot, amelyik igyekszik egyszerre több eszközt is bevetni: átmeneti munkaidõ-csökkentéssel munkaerõt tart meg, amelyeknél nem sajnálja a pénzt az élethosszi tanulás finanszírozására, és nem garasoskodik a munkanélküli segéllyel sem. „Azok a személyek, akik munkanélküli segélyben részesülnek, nagyobb eséllyel találnak új munkát, mint akik nem” – állapítja meg az írott jelentés is, amely szerint „adekvát mértékû pénzügyi támogatás nem csökkenti az emberek elszánását, hogy munkát találjanak”.

Összességében Marianne Thyssen a legsürgetõbb feladatnak a munkahelyteremtésben a strukturális reformok végrehajtását, a fogyasztást és a keresletet támogató intézkedéseket, valamint „a humántõke-beruházás fokozását” nevezte.