A megyei, illetve térségi rendszerben mûködõ egészségügyi szakellátás kialakításánál elõször lakosságszám alapján meghatározzák azt a finanszírozási keretet, amibõl mûködtetni kell a szakellátást, ezt követõen kell dönteni arról, milyen struktúrában folyjon a betegellátás, és például az azonos profilú kórházi osztályok, részlegek közül megtartsák-e mindegyiket. Az átalakítások után minden megyében csak egy vezetõ kórház maradhat, a többiek kvázi e kórház telephelyeiként mûködnek majd a jövõben.

Az átszervezés lényege, hogy olcsóbbá és egyúttal hatékonyabbá tegyék az ellátórendszert. Ezt a Magyar Kórházszövetség szerint is nem csak a pénzhiány, hanem a humánerõforrás hiánya, valamint a mûködéshez szükséges eszköz- és infrastruktúra-igény is kikényszeríti. A kormány csak akkor hajlandó további többletforrásokat bocsátani az egészségügy rendelkezésére, ha bizonyítja, ésszerûen képes azt felhasználni. Az ellátórendszer átalakításának célja, hogy ne termelõdjön újra a kórházak adóssága. Az addigra akár a 80 milliárdot is elérõ össztartozást a tervek szerint március végén központosítják, és az ígéretek szerint szanálják. Erre azonban csak 60 milliárd áll rendelkezésre a költségvetésben.

A kórházak a tervek szerint 5 milliárd forintot kapnak majd a várólisták csökkentésére. A leghosszabb ideig jelenleg térd- és csípõprotézis-beültetésre, valamint gerincstabilizáló mûtétre kell várni (átlagosan két-három évet is), a legtöbben pedig a szürkehályog operációnál állnak sorban. Az OEP 8 milliárd forintra becsülte korábban azt az összeget, amelybõl fel lehetne számolni a leghosszabb várólistákat.