A 35 évesnél idõsebb korosztály döntõ többségét foglalkoztatja a majdani nyugdíja, 44 százalékuk pedig nagyon aggasztónak ítéli a kilátásokat - derül ki a BellResearch kutatásából, amelyet az AEGON Magyarország megbízásából végzett. A kutatás szerint ugyanakkor minden ötödik aktív dolgozó foglalkozik rendszeresen ezzel a kérdéssel, míg a megkérdezettek többsége - 59 százaléka - egyelõre nem szentel komolyabb figyelmet a nyugdíjas-évekre történõ felkészülésnek.

A közelmúltban végzett kutatás érdekes megállapítása, hogy a nyugdíjrendszer átalakítása, a második pillér felszámolása 10-bõl négy ember figyelmét az eddiginél jobban ráirányította erre a problémára. A 35-49 éveseket és a viszonylag magas jövedelemmel rendelkezõket egyelõre érthetõen kevésbé foglalkoztatja, hogyan boldogulnak nyugdíjasként, szemben az 50-64 éves korosztállyal, illetve a rosszul keresõkkel. Összességében ugyanakkor elmondható, hogy a nyugdíj igen elõkelõ helyet foglal el a magyarokat foglalkoztató kérdések között. A felmérés szerint a legaggasztóbb problémát a munkanélküliség és a mindennapi megélhetés jelenti a 35 évnél idõsebb korosztály számára, ám rögtön ezután a nyugdíjas évek következnek a sorban. A jelenleg aktív lakosság 51 százaléka nyilatkozott úgy, hogy komolyan aggódik a majdani nyugdíja miatt. Csak ezt követi a sorban negyedikként a lakás elvesztésétõl való félelem: minden negyedik válaszadó tart attól, hogy elvesztheti a lakását, amelyben él.

A jelenleg aktív válaszadók szerint nekik nehezebb lesz nyugdíjas korukban, mint a mostani nyugdíjasoknak (több mint 90 százalékuk értett egyet ezzel a kijelentéssel), 81 százalékuk szerint pedig az embernek már fiatalon fel kell készülnie az idõskori ellátására. A többség havi 10 ezer és 30 ezer forint közé teszi azt az összeget, amit félre kellene tennie öregkorára.

Az idõskori ellátásra nyitottak fele vállalná a megtakarítást, ami a teljes lakosságra vetítve hozzávetõlegesen 1,8 millió magánszemélyt jelent. A megtakarításra teljesen nyitottak aránya viszont már mindössze 21 százalékos.

A megtakarítástól elzárkózók - annak ellenére, hogy az átlagosnál jobbnak ítélték meg anyagi helyzetüket - a megfelelõ anyagi erõforrások hiányával indokolták elzárkózásukat. A válaszadók közel fele nyitott lenne a nyugdíj-elõtakarékosságot támogató tanácsadás iránt is, harmaduk még fizetne is ezért a szolgáltatásért.

Érdekes következtetésekre jutott a felmérés az idõskori ellátás kérdéseit illetõen is. A megkérdezettek többsége szerint elsõsorban a család felelõs az idõskorúak ellátásáért, másodsorban az állam és legutoljára az önköltségi alapon mûködõ intézmények. A megkérdezettek 40 százaléka pedig el is várná, hogy a családtagjai segítsék vagy ápolják, ha arra szükség lesz. Érdekes módon emellett magasabb arányban költöznének akár idõsotthonba a megkérdezettek, mint ahányan családtagjaikat beadnák ilyen intézménybe.

A felmérésben részt vevõk többsége igencsak megterhelõnek tartja az idõsek gondozását, de kötelességtudatból inkább felvállalnák ezt a feladatot, mintsem más személyre vagy intézményre bíznák: vagyis a családon belüli érzelmek és szolidaritás többnyire erõsebbnek bizonyulnak, mint az anyagi vagy kényelmi megfontolások.

Az idõsotthonok megítélése nem hozott meglepõ eredményt: legfõbb elõnyeikként a szakszerû ellátást, az egykorúak társaságát és a család helyzetének könnyítését jelölték meg a válaszadók. Az állami idõsgondozás színvonalát viszont közepesnek értékelik, a magánkézben lévõ intézményekkel szemben pedig a magas árat említették leggyakrabban kifogásként.

A megfelelõ anyagi háttér megteremtése érdekében az öngondoskodás szerepe nõhet a közeljövõben, hiszen a mai aktív korúak már sokkal kevésbé várják el a család gondoskodását idõs korukban, mint a mostani nyugdíjasok.

Összességében a kutatásban megkérdezettek 60 százaléka aggódik komolyan a megtakarításai miatt is, ami arra utal, hogy a magyarok bizonytalanná váltak a bankok és más pénzügyi szolgáltatók stabilitásával, a szabályozói környezettel szemben is.