Hangsúlyozta, hogy a kamatcsökkentési ciklus lezárása, az alapkamat 1,35 százalékos szintje és a laza monetáris kondíciók huzamosabb ideig való fenntartása összhangban van az inflációs cél középtávú elérésével és egyúttal érdemben ösztönzi a gazdasági növekedést.

Szavai szerint a jegybank akkor lenne elégedett, ha a laza monetáris kondíciók a hozamgörbe minden szakaszán, így az állampapírok hosszabb lejáratain is érvényesülnének. A monetáris tanács elkötelezõdése egy tartósan alacsony kamatpálya mellett segíti a hosszú hozamok csökkenését, mely alacsonyabb lakossági és vállalati hitelköltségeket eredményez. Az alacsony kamatkörnyezet segíthet bankoknak abban is, hogy az nhp (növekedési hitelprogram) lezárulása után hasonló kondíciójú, olcsó, fix kamatozású beruházási hiteleket nyújtsanak piaci alapon. A hosszú hozamok leszorítása pedig tartósan csökkentheti az államadósság finanszírozási költségeit is.

Megjegyezte, hogy a várakozások befolyásolása mellett a jegybank önfinanszírozási programja is sokat segíthet abban, hogy a hosszú lejáratú állampapír-piaci és bankközi kamatok mérséklõdjenek. Ebben a programban az MNB a kereskedelmi bankokat hosszú lejáratú állampapírok vásárlására ösztönzi, amelyek részben külföldi befektetõktõl, részben a növekvõ kibocsátásból vásárolnak, így a csökkenõ hozamok és kisebb országkockázati prémium mellett az államadósság finanszírozási szerkezete tovább javul, az ország sérülékenysége pedig tovább csökken.

A korábbi állampapír-piaci körülményeket abnormálisnak nevezte, hiszen az MNB az attraktív, 2 hetes kötvényével lényegében kiszorította a bankokat az állampapírpiacról. Ez a kereslet tehát hiányzott errõl a piacról. Véleménye szerint a mostani állapot, a bankrendszer visszalépése az állampapírpiacra tekinthetõ a normálisnak.

Felidézte, hogy a program elsõ szakaszában az MNB kéthetes kötvényét kéthetes betétté alakították át. A második szakaszban egyrészt a jegybank a kéthetes betétek megvételére együttes limitet írt elõ a bankoknak, így 2015 végére maximum 1000 milliárd forint értékben lehet a bankoknál a kéthetes betétbõl, második pillérként pedig létrehozott egy új jegybanki instrumentumot, a 3 hónapos jegybanki betétet, végül bejelentette a likviditási elõírások szigorítását. A tovább folytatódó kamatcsere ügylet továbbra is terelõ funkciót tölt be a hosszú lejáratú fix állampapírok felé. Nagy Márton kiemelte: a következõ, ez év szeptember 22-i kamatdöntõ ülésén a monetáris tanács az alapkamat kapcsán már a három hónapos jegybanki betét kamatáról, mint irányadó kamatról fog dönteni.

Az alelnök az inflációról elmondta: a jelenlegi világpiaci árcsökkenés nem csak az olajárakról szól, hisz az árak csökkenése a nyersanyagok széles körében jellemzõ volt. Így összességében a magyar gazdaság egy rendkívül kedvezõ költségkörnyezettel szembesülhet, ami nemcsak a rövid távú, hanem a monetáris politika szempontjából még fontosabb középtávú inflációs prognózisokat is lefelé mozdíthatja. Ugyanakkor a legfrissebb fejlemények sem változtatják meg azt a fõ üzenetet, miszerint a jelenlegi kamatszint fenntartásával elérhetõ az inflációs cél. A kedvezõ költségsokk abban segíthet, hogy az alapkamat huzamosabb ideig maradjon alacsony szinten - mondta.

Nagy Márton megjegyezte: "a jelenlegi pénzpiaci turbulenciából Magyarország ez idáig keveset érzékelt. Ez annak köszönhetõ, hogy az adósságból való növekedés korszakát lezártuk, az országot, ezen belül a lakosságot, a kkv-szektort és az államot kivezettük a devizaadósság csapdájából, és a gazdaság egy egyensúlyi pálya mentén kezdett el növekedni."

Az alelnök a növekedési hitelprogramról elmondta: az elsõ szakaszban 701 milliárd forintot, a második szakaszban mintegy 950 milliárd forint hitelt folyósítottak a bankok, azaz a 2 szakaszban együttesen hozzávetõleg 1650 milliárd forintnyi hitelt helyeztek ki. Ugyanakkor hangsúlyozta: "az nhp-ban a csapokat fokozatosan elzárjuk, a jelenlegi formájában a program megszûnik és a növekedési hitelprogram kivezetése jövõ év elején elkezdõdik." Rámutatott: a hazai bankoknak újra piaci alapokra kell helyezniük a vállalatok hitelezését.

Az autóhitelek forintosításáról elmondta: a devizahitelek tömeges elterjedése a svájci frank alapú autóhitelekkel, illetve lízingekkel kezdõdött, így a forintosítás "méltó" befejezése lesz a deviza alapú autóhitelek kivezetése. A jelzáloghitelek és az autóhitelek esetén együttesen 3300 milliárd forint devizaalapú hitelrõl van szó, közel 750 ezer szerzõdéshez, családhoz kapcsolódóan. "Ezek után, ha nem is felejtjük el figyelni a svájci frank árfolyamát, de már nem fogjuk olyan gyakran nézni" - jegyezte meg végezetül Nagy Márton.