Ónodi-Szûcs Zoltán úgy látja, az ágazati rendszer az abban közremûködõk között nem kellõképpen szabályozott, ezért tisztázni kell a szabályokat és a viszonyokat. Az, hogy a beteggel mi történik, gyakran egyéni elbírálás kérdése, és ezt a szabadságfokot mindenképpen csökkenteni kell - tette hozzá.

Az alapellátást tovább kell erõsíteni kibõvített kompetenciákkal, hiszen a régóta hangoztatott "kapuõri szerep" még mindig nem elég erõs - mondta az államtitkár, hozzáfûzve, csak úgy lehet tehermentesíteni a szakellátást, ha az alapellátás tovább erõsödik. Példaként Ónodi-Szûcs Zoltán elmondta, sokszor csak azért kell a beteget szakellátásba küldeni, mert a háziorvosnak bizonyos gyógyszerre nincs receptírási joga, illetve az ellátórendszer több pontjára - például gyógytorna - csak a szakorvos utalhat be. Hozzátette: jó kiindulási alap lehet az egyéb ellátásokkal megerõsített háziorvosi tevékenységet biztosító, úgynevezett svájci modell mintaprogram, amelynek tapasztalatai országosan is kiterjeszthetõk.

Ónodi-Szûcs Zoltán jelezte, ezt prioritásként szeretné kezelni úgy, hogy a késõbbi jogszabályokhoz már ösztönzõrendszer is tartozzon. A kijelölt államtitkár szerint az egészségügyi ellátások igénybevétele jelenleg nem a lakossági szükségleteket, hanem az intézményrendszer érdekeit tükrözi. A cél nem lehet más, mint hogy a lakosság érdekei legyenek az elsõdlegesek, az ellátórendszer pedig az õ igényeikhez igazodjon. Olyan ösztönzõket kell kialakítani, amelyek mellett nem éri majd meg olyan ellátást nyújtani, ami nem a lakosság érdekeit szolgálja.

Kiemelte, az embereknek nincs információja az egészségügyi ellátással kapcsolatban arról, hogy "mit vesznek", így jelenleg a lakossági fogyasztást az ellátórendszer igényei determinálják. Ez egy érdekes paradigmaváltás lesz - fogalmazott, hozzátéve, "nem lehet csatát nyerni anélkül, hogy ne tudjam hozzá megnyerni az ellátórendszert".

Ónodi-Szûcs Zoltán úgy látja, fel fog tudni mutatni olyan elemeket, amelyekben van garancia arra, hogy "a rendszer elmozduljon", nem vitatva azt sem, hogy az ágazatnak szüksége van pluszforrásokra, de ha a jelenlegi struktúrába fektetünk többletforrásokat, azzal továbbra sem lesz senki elégedett.

Az ágazatban dolgozók bérhelyzetérõl szólva azt mondta, elõször is tiszta viszonyokat kell teremteni a munkaadó és munkavállaló között, amihez jó alap az ágazati kollektív szerzõdés, a jelenlegi szabályokat ugyanis mindenki másként akarja értelmezni. Hozzátette: nem lehet eltekinteni a konkrét bérrendezéstõl sem, de mindenekelõtt az ágazati kollektív szerzõdést kell rendbe tenni.

A hálapénzrendszerrel kapcsolatban Ónodi-Szûcs Zoltán úgy fogalmazott: ha az ellátást transzparenssé tudjuk tenni, a viszonyrendszerek pedig mûködõképesek, a hálapénz magától kikopik a rendszerbõl. Úgy vélte, a jogrend ma is szigorúan szankcionálja, ha a hálapénz a feltétele annak, hogy az orvos foglalkozzon a beteggel.

Ónodi-Szûcs Zoltán véleménye szerint összességében az a járható út, hogy a kijelölt célokhoz rendeljük a forrásokat.