A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy a kétszeres szorzó csak a legkedvezõbb esetet jelenti, csak a biztosítási díjak nagysága szerinti ranglista második helyét elfoglaló Egyiptomra nézve igaz, más államokat tekintve még rosszabb a mutató. Biztosító és biztosító között nincs különbség, az árakat egyértelmûen egyetlen országspecifikus tényezõ torzítja ilyen markánsan, a Diyya, szabad fordításban a "fejpénz" intézménye.

Ez nem más, mint baleset esetén a halálos áldozat családjának megfizetendõ kártérítés, mellyel a biztosítóknak számolniuk kell. A bizosítási díj jelentõs részét kitevõ összeg egyre komolyabb viták alapja az arab országban. A biztosítók álláspontja valamilyen szinten érthetõ, hiszen egyfelõl nem teljesen fix összegrõl van szó, a diyya mértékét minden esetben az illetékes bíróság állapítja meg, a felelõsség nagyságától, de az áldozat vallásától és nemétõl is függõen, ráadásul az irányadó sávok az elmúlt években csaknem háromszorosára növekedtek. A jellemzõ bizosítói gyakorlat, hogy az elmúlt idõszak statisztikái alapján számolják újra a következõ idõszakban fizetendõ díjakat, ez jellemzõen egy év, de három hónap is elõfordult már. 

A jelenlegi szabályozás szerint az újonnan vásárolt autóra egy évig kötelezõ a biztosítás, melyet további három évre kell meghosszabbítani. Az országban jelenleg 13 millió jármû járja az utakat, de mindössze 45 százalékuk áll biztosítási fedezet alatt.