Az eredmények azt mutatják, hogy a megkérdezett társaságok csaknem kétharmada (64%) már rendelkezik kockázatvállalási hajlandóságot precízen meghatározó deklarációval, szabályzattal, további 17 százalékuk pedig biztosan sort kerít ennek bevezetésére. Az ok többnyire a viszontbiztosítói döntéshozatal elõsegítése, legalábbis azon biztosítók 87 százaléka, akik már rendelkeznek ilyen deklarációval, egyértelmûen erre használják azt. „Kutatásunk egyértelmû konklúziója, hogy a kockázatvállalási hajlandóság világos formába öntése alapvetõen szükséges ahhoz, hogy makroszintû útmutatást nyújtson kockázatelbírálási, tartalékképzési stratégiákhoz.” – fogalmaz a Willis Re elemzése.

Az ilyen nyilatkozatok adaptációja messze Európában, Ázsiában és Afrikában a legmagasabb, a megkérdezettek több, mint 85 százaléka rendelkezik ilyennel. Európában egyértelmûen látszik a Szolvencia II hatása, míg 2013-ban a biztosítók mindössze fele (56%) rendelkezett ilyennel, 2015-re már 71 százalékra emelkedett az arányuk. Észak- és Latin-Amerikában 51 illetve 54 százalék az arány, de a szándék egyértelmûen jelen van, aminek elõbbi esetében az ORSA (Own Risk and Solvency Assessment) bevezetése fog nagyobb lökést adni.

A viszontbiztosítási vásárlóerõvel kapcsolatos döntéshozatalban jellemzõen a vezetõ tisztségviselõk vesznek részt, azonban egyre születnek meg önállóan az ilyen jellegû döntések, szinte valamennyi részleg képviselteti magát a döntéshozatali folyamatban a kockázatkezeléstõl kezdve a kockázatelbírálásig, vagy épp pénzügyig. A legtöbb biztosító (77%) továbbra is a klasszikusnak mondható mérõszámokat részesíti elõnyben a viszontbiztosítói döntések meghozatalakor: ezek közül a legfontosabb még mindig a költségek és kártérítések bevételhez viszonyított aránya a legfontosabb, de szorosan követi a veszteségráta és a tartalék befektetésébõl származtatott profit. A tõkével kapcsolatos mutatók, mint az osztalék vagy a gazdasági tõkébõl származó bevételek egyre nagyobb jelentõséggel bírnak, a válaszadók 23 százaléka legalább az egyiket beválasztotta a legfontosabb mérõszámok közé.

A kockázatvállalási hajlandóság rögzítése egyenes összefüggést mutat a biztosítók méretével, minél nagyobb a társaság, annál valószínûbb, hogy rendelkezik ilyennel (5 milliárd dollár feletti éves díjbevételûek 90 százalékánál van ilyen nyilatkozat). Ugyancsak növeli a valószínûséget a vállalati forma, a részvénytársaságok 85 százaléka rendelkezik ilyen deklarációval, az egyéb cégformáknál ez 68-43 százalék között váltakozik.

A teljes tanulmány az alábbi linken érhetõ el: Global Risk Appetite Report 2016