Növekedés a felelõsségbiztosítási piacon

A felelõsségbiztosítások szûkebb körét jelentik az úgynevezett D&O biztosítások (Directors and officers liablity insurance), amelyek lényege, hogy a cégvezetõket és ügyvezetõket az általuk harmadik féllel (lehet az tárgyalópartner, munkavállaló, tanácsadó stb.) szemben elkövetett károkozás következményeitõl bizonyos eseteket (pl. büntetõjogi ügyek) leszámítva megvédik.

A D&O biztosításoknak az új Ptk. 2014. március 15-ei bevezetése adott lendületet, ugyanis kimondta, hogy a harmadik személynek (legyen az jogi vagy természetes személy) szerzõdésen kívül okozott kárért a társaság és a vezetõ tisztségviselõ egyetemlegesen felel. Kárigény esetén tehát bármelyiküktõl követelhetõ a teljes összeg. Fokozódott emellett a saját munkáltató céggel szembeni felelõsség is.

Amit tehát a cégvezetõn követelhettek az esetleges károsultak, arra az összegre érdemes volt felelõsségbiztosítást kötni. 2013 vége és 2015 közepe között a MABISZ adatai szerint 320-ról 5284-re emelkedett e felelõsségbiztosítási szerzõdések darabszáma a biztosítóknál, a biztosítók díjbevétele pedig a 2013-as 615 millió forintról 2015 elsõ felére 2,180 milliárd forintra emelkedett. A biztosítási piac szûk, de dinamikusan növekvõ szegmense volt tehát ez.

Megint változik a szabályozás

A kormány azonban megtárgyalt, az igazságügyi miniszter pedig a múlt héten benyújtott egy törvényjavaslatot, amely megszünteti az egyetemleges felelõsséget a nem szándékosan okozott károk esetében.

A törvényjavaslat indoklása szerint:
A gyakorlat (...) másként értelmezi ezt az új felelõsségi tényállást, mint ami a vonatkozó szakirodalom szerint az eredeti jogalkotói szándék lett volna. Az értelmezési bizonytalanságot tovább növelte az a vitatott kérdés, hogy a Ptk. 6:541. §-a alkalmazható-e abban az esetben is, ha a károsult és a jogi személy között jogviszony áll fenn. A kérdéssel foglalkozó szakmai vélemény szerint ennek a kérdésnek az eldöntése és az értelmezési bizonytalanságok feloldása nem történhet a (bírósági) joggyakorlat által. A Javaslat ezért hatályon kívül helyezi a Ptk. 6:541. §-át. Ezzel egyidejûleg azonban kiegészíti a Ptk. 3:24. §-át egy új (2) bekezdéssel, amely szerint a vezetõ tisztségviselõ által e jogkörében eljárva harmadik személynek okozott károkért a jogi személy felel. Ha azonban a kárt a vezetõ tisztségviselõ szándékosan okozta, a jogi személlyel egyetemlegesen felel.

Sahin-Tóth Balázs, a Morley Allen & Overy Iroda vezetõ ügyvédje szerint

• a változtatással lényegében a régi Ptk. szerinti felelõsségi szabályok állnak helyre a harmadik féllel szembeni felelõsség területén.
• A vezetõ tisztségviselõ (pl. egy kft. ügyvezetõje) kifelé, például a társaság hitelezõi felé csak szándékos károkozása esetén fog felelni akár a szerzõdéses jogviszonyon kívül, akár azon belül (kifelé egységes lesz tehát a felelõsség mércéje).
• A 2014 márciusa óta megkötött vezetõi felelõsségbiztosítások jórészt értelmüket vesztik, mert bár elméletileg továbbra is lesz lehetõség ilyet kötni, a gyakorlatban a biztosítók jellemzõek kizárják a helytállásukat a szándékos károkozás esetére.
• Igaz, nem változnak viszont a belsõ felelõsségi szabályok, a vezetõ tisztségviselõ köteles megtéríteni a társaságnak okozott kárt. Csak akkor mentesülhet e felelõsség alól, ha tudja bizonyítani, hogy a kárt ellenõrzési körén kívül esõ és elõre nem látható körülmény okozta, és nem volt elvárható, hogy a körülményt elkerülje vagy a kárt elhárítsa.
• Egyetért a javasolt módosítással elsõsorban a bizonytalan helyzet megszüntetése miatt, másrészt a vezetõi felelõsség pontosítását és szûkítését egyébként is helyes iránynak tartja. A szándékosság nélküli üzleti tévedés vagy hiba vagy akár károkozás szerinte bele kell, hogy férjen az olyan általános üzleti kockázatokba, amelyekért kártérítés legfeljebb a társaságtól, de nem a nevében ténykedõ magánszemélytõl követelhetõ.

Csurgó Ottó, a Cseri és Társai Ügyvédi Iroda ügyvédje részben így, részben viszont másképp látja:

• valóban a cég fog egyértelmûen felelni a vezetõ által okozott károkért, persze a cég ezt tovább háríthatja majd a károkozó vezetõjére, csakúgy, mint korábban,
• a saját cégével szemben nem csak szándékosság, hanem gondatlanság esetén is felel a vezetõ,
• szándékos károkozás gyanúja esetén ugyanúgy perbe lehet majd hívni a vezetõt a céggel együtt, vagyis nem teljesen a 2014. március 15. elõtti helyzet fog visszaállni,
• nem ért azzal egyet, hogy a felelõsségbiztosítások értelmüket vesztenék, mivel egyrészt a szándékosság gyanúja esetén is perbe hívható a vezetõ tisztségviselõ és a felelõsségbiztosítási szerzõdésekben elég erõs és megfelelõ súllyal van jelen a jogvédelmi rész is,
• a felelõsségbiztosítások továbbra is érdemi eleme maradhat a jogvédelmi rész , mind a saját cég eseteiben, mind pedig az esetlegesen szándékos károkozás gyanúja miatt indított ügyekben. , mint pl. perköltségek, szakértõi díjazások fedezete, jó hírnév helyreállításával kapcsolatos költségek, óvadék költségei, stb., ezek nem változnak
• másrészt a legnagyobb kockázat, vagyis a saját cégének, annak tulajdonosainak igényei, mint legjelentõsebb veszélyforrás továbbra is fennáll,
• az elmúlt években szerinte tudatosabbá vált a piac, és sok vezetõ tisztségviseló fölismerte ennek a felelõsségbiztosításnak a jelentõségét.
• Csurgó egyetértett azzal a megállapítással, hogy a felelõsségbiztosítások által fedezhetõ biztosítási események köre valamivel szélesebb marad, mint 2014 márciusa elõtt volt, de jóval szûkebb, mint jelenleg,
• a biztosítók számára szerinte fontos marad a valós és lényeges veszélyek tudatosítása (saját cég igényei), valamint a termék kiegészítõ (jogvédelmi, stb.) fedezeteinek fokozott kommunikálása.

Mit szólnak a biztosítók?

Megkérdeztük minderrõl a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) felelõsségbiztosítási bizottságának elnökét, Hergert Ottót, aki azt mondta, a jogértelmezési bizonytalanság feloldásával a jelenlegi formájában nem ért egyet. Ha a jelenlegi változatot fogadja el a parlament, akkor csak a szándékosság esetén lehetséges az "elkövetõvel" szembeni közvetlen fellépés. Az új szabályozás alapján kikerülne ebbõl a körbõl a súlyosan gondatlan és gondatlan tényállás. Szakmai tapasztalatuk alapján a szándékosság a legkevésbé jellemzõ, azonban a súlyos gondatlanság fordul elõ nagyon sok esetben, amikor a vezetõ elõre látta vagy láthatta döntésének következményét, de könnyelmûen bízott annak elmaradásában. Elég csak olyan esetekre gondolni, hogy silány minõségû gyerekjátékot importál a cég, egyszerûen kispórolnak bizonyos anyagokat a termékekbõl és ezért veszélyes lesz vagy, emberi fogyasztásra alkalmatlan élelmiszert hoznak a forgalomba a nagyobb profit érdekében.

Ezek egyértelmûen súlyosan gondatlan esetek, és mint annyiszor láttuk a múltban, a cégek ilyenkor el fognak tûnni (csõdbe mennek) és a károsultak ott fognak maradni kártérítés nélkül, hiszen azokon a személyeken, akik ebbõl meggazdagodtak, nem lehet a kárt érvényesíteni. Úgy gondolja ezért Hergert Ottó, hogy a vitatott jogszabályi helyet kellene olyan módon átírni, hogy egyértelmû legyen, mely jogviszonyokra vonatkozik, és nem a helyes irányról eltérni, a vezetõk felelõsségét korlátozva.