A pénzügyi közvetítõi és tanácsadói szektor szabályozási környezetének a szigorítása a nemzeti jogalkotási folyamatok egyik fõ hangsúlya jelenleg az Európai Unióban – derül ki az ING Biztosító frissen összeállított körképébõl. Térségünktõl Nagy-Britanniáig, Dél-Európától Skandináviáig mind erõsebb törekvés – szabályozói oldalon mindenképpen, de a piaci szereplõk körében is egyre inkább – a pénzügyi ügynökök, képviselõk és tanácsadók jogállásának tisztázása, tevékenységüknek a jelenleginél szigorúbb kritériumokhoz kötése, valamint a szektorra jellemzõ kompenzációs mechanizmusok szabályozási kereteinek az újragondolása.

A folyamat élén Nagy-Britannia jár, ahol – feltéve, hogy a jelenleg csak tervezet szintjén létezõ elképzelések megvalósulnak – 2013-tól a pénzügyi közvetítõk és tanácsadók már közvetlenül az ügyfeleiktõl szednék be a tevékenységükért járó díjakat, és nem a termékgazdáktól, tehát a bankoktól, biztosítóktól, egyéb pénzügyi szolgáltatóktól. A változtatástól a jogalkotó azt remélné, hogy véglegesen visszaszoruljon a bújtatott jutalékok gyakorlata, és ezáltal annak piactorzító hatása. Az elmúlt években számos alkalommal derült ki pénzügyi közvetítõkrõl vagy tanácsadókról, hogy ügyfeleiknek a kiugró jutalék reményében, az ügyfél hosszú távú érdekeit figyelmen kívül hagyva ajánlottak bizonyos termékeket.

Az új szabályozásnak további eleme lenne, hogy a pénzügyi közvetítõknek és tanácsadóknak részletekbe menõen fel kellene tárniuk díjstruktúrájukat, megkönnyítve ezzel az ügyfelek döntését. Fontos változtatás lenne, hogy a korábbiaknál szigorúbb vizsgarendszert vezetnének be, azzal a céllal, hogy a közvetítõk és tanácsadók képzettsége ezáltal javuljon. Végezetül letisztáznák a közvetítõk és tanácsadók jogállását: különválasztanák a független és a függõ, illetve utóbbin belül a termékgazda-, illetve a szegmensspecifikus kategóriát.

Németországban is felerõsödtek a szabályozásváltozást követelõ hangok – derül ki az ING Biztosító körképébõl. Az Európai Unió legnagyobb pénzügyi piacán különösen a közvetítõi és tanácsadói tevékenységnek a jelenleginél szigorúbb kritériumokhoz való kötése népszerû gondolat; ennek szükségességét jelzi például, hogy a német ágazati statisztikák szerint ma mintegy 300 ezer biztosítási közvetítõ és tanácsadó közel kétharmada nem rendelkezik semmilyen szakirányú végzettséggel, képesítéssel. Hasonlóan erõsödõ igény a kompenzációs rendszer brit példához hasonló átalakítása; a felmérések szerint különösen a vagyonosabb ügyfelek körében.

Az élen haladók sorába tartozik Hollandia is, ahol már el is fogadták a „brit típusú” szabályozást, így 2012-tõl a közvetítõk és tanácsadók már az ügyfelektõl fogják beszedni a díjakat. Ausztria is szigorítana: a legfrissebb szabályozási tervek szerint a pénzügyi szektorban dolgozó közvetítõk és tanácsadók számára a korábbiaknál jóval szigorúbb képzettségi feltételeket szabnának, így 40 órás szakirányú oktatás kellene a tevékenységi engedélyhez, emellett rendszeres idõközönként továbbképzésen kellene részt venniük.

A nemzeti jogalkotási folyamatok természetesen nem függetlenek a közösségi szabályozás változásaitól. A „csomagolt” pénzügyi termékek transzparenciáját növelni kívánó új szabályozástervezet, a biztosításközvetítõi irányelv felülvizsgálata, valamint a befektetõvédelmi szabályok párhuzamosan futó újragondolása egyértelmûen jelzik az Európai Bizottság elkötelezettségét a pénzügyi közvetítõi és tanácsadói szektor szabályozási keretrendszerének az átalakítása mellett.

„A tendencia világos: a bizottság változást akar, és változást akarnak a nemzeti kormányok is” – tartja az ING Biztosító elnök-vezérigazgatója. Kovács Zsolt szerint hazánk ugyanabban a cipõben jár, mint mindenki más az Európai Unióban, és a változásnak is ugyanolyan irányúnak kell lennie. „Szigorúbb követelmények a pénzügyi közvetítõkkel szemben, a hosszú távú ügyfélérdek elõtérbe helyezése, aktívabb szabályozás – Magyarországon is ezt a modellt kell követni.”