2014-re a világ nagy meglepetésére az olajárak egészen 50 dollár/hordóig csökkentek, sõt az elmúlt két évben sem mutattak jelentõs, tartós drágulást. Merre tart a világ legnagyobb alapanyagpiaca? A Roland Berger tanulmányában az olajipar jövõjét vizsgálta és jelentõs strukturális változásokat prognosztizál a következõ évekre.

2009-ben még elhanyagolható volt, viszont 2014-re Amerikában a palaolaj-kitermelés elérte a napi 5 millió hordót. Ennek a technológiának a lényege, hogy horizontális fúrással magas nyomáson homok, víz és különbözõ vegyi anyagok keverékét juttatják a mélybe, amely megrepeszti a rendkívül szilárd és rossz áteresztõképességgel bíró kõzetet - ebben különbözik a klasszikus, eddig ismert olajkitermeléstõl. A homok megakadályozza, hogy a repedések elzáródjanak, így azokon keresztül nyerik ki a gázt és az olajat. Az új technológia elterjedésével egyre több ilyen állomást állítanak üzembe, és egyre csökken a fajlagos elõállítási költség. 

2014-ben az olajárak jelentõs esése erõs motivációt jelentett a piaci szereplõknek, hogy további technológiai fejlesztésekbe, felszerelésbe, egyre jobban automatizált kitermelési folyamatokba és kvalifikált munkaerõbe fektessenek, ami hosszú távon a fajlagos költségek csökkentéséhez vezet. A szerzõk arra számítanak, hogy amennyiben ezek a fejlesztések folytatódnak, a palaolaj versenyképessé válhat az alacsony árak diktálta környezetben. 

Csökkent az OPEC országok befolyása az olajárak alakításában
A Roland Berger szakértõi szerint a palaolaj felbukkanásával az OPEC (Kõolaj-exportáló Országok Szervezete) már nem tudja olyan mértékben uralni a piacot, hogy kizárólagosan befolyásolja az árakat. „Egyik hónapról a másikra egyszer növelték, másszor csökkentették kitermelésüket, ami biztosította számukra, hogy minden egyes hordót - legyen bármilyen magas költséggel is elõállítva - el tudjanak adni, hiszen a a szûk kínálat mellett megjelenõ folyamatos kereslet ezt biztosította. Ma már ez nem lehetséges, mivel a palaolaj kitermelõk is gyorsan reagálnak a változásokra. Sõt az USA - növekvõ piaci részesedésével gyakorlatilag semlegesítheti ezeket a hatásokat. Az OPEC országok - akik közül sokan szinte kizárólag az olajból származó bevételektõl függenek - ha egyensúlyban akarják tartani nemzeti költségvetésüket, nem engedhetik meg maguknak, hogy kiszoruljanak a kitermelési versenybõl.” - mondta Schannen Frigyes, a Roland Berger magyarországi ügyvezetõje.

Az olajárak maradnak a jelenlegi szinten 2021-ig
A szerzõk nézõpontja az, hogy a palaolaj-szektorban folytatódó fejlesztések és az OPEC országok hatásának visszaszorulása fogja befolyásolni a következõ évek olajpiacát. Általános iparági vélemény, hogy mesterségesen alacsonyan tartott árakkal lehet fenntartani a folyamatos keresletet, de az ár 2017 végére visszaállhat a 70 dollár/hordós szintre. A Roland Berger szakértõinek tanulmánya szerint azonban 2021-re a palaolaj kitermelés az USA-ban napi 5 millió hordóval nõhet a jelenlegi szinthez képest, valamint más-más okokból, de további kapacitásokkal jelenhet meg a piacon Nigéria, Líbia, az Arab Emírségek és Kuvait. Ez azt jelenti, hogy jelentõs verseny lesz a kínálati oldalon, és ez a tanulmány szerint 45-55 dollár/hordó árat fog diktálni a következõ öt évben.