Európa-szerte egyre népszerûbbek a közösségi autómegosztó szolgáltatások. A néhány évvel ezelõtt indult megosztási hullám kezdetén még mindenkire döbbenten néztünk, aki külföldi nyaralás idején egy idegen lakásában lakott szálloda helyett, egy közösségi irodát választott munkahelyéül, vagy ha – telekocsi-szolgáltatást használva – vadidegenek autójában utazgatott szerte a világban. Az Y generáció azonban kétségtelenül rákapott a megosztásra, nemcsak azért, mert kényelmes, praktikus és olcsó, hanem azért is, mert a fiatal felnõttek egyre inkább megértik, hogy felelõsek a környezetükért is, és ennek érdekében lemondanak a birtoklási vágyukról - írja a Fresh magazin.Ez a fajta szemlélet pedig újabb lehetõségeket hív életre, és új üzleti modelleket is teremt. Jó példa erre a carsharing, amelynek biciklis elõfutárai – például a Budapest utcáin cikázó MOL Bubik – már itthon is népszerûek, és minden jel arra utal, hogy a hasonló elven alapuló autós rendszerek a jövõben az európai nagyvárosok fenntarthatóságának fontos kellékei lesznek.
Korábban egy városlakónak két választása volt: van autója, és vállalja a vele járó tetemes havi költségeket, ha kihasználja négykerekûjét, ha nem. Vagy nincs autója, és ezzel korlátozódik a mobilitása. A carsharing szolgáltatásoknak hála azonban ma már középút is létezik: a regisztrált ügyfelek az adott városban vagy övezetben szabadon használhatják a flottához tartozó, praktikus városi jármûveket, így csak akkor kell autóra költeniük, amikor valóban szükségük van rá.
Nem csoda, hogy a piac robbanásszerûen fejlõdik, hiszen egyre többen választják a saját igényeikhez igazodó, kötöttségek nélküli autózást. Ráadásul döntésük az autógyártók elõtt is új távlatokat nyithat, amelyek a magányszemélyek helyett ezentúl a közösségi rendszerek üzemeltetõi között találhatják meg potenciális vásárlóikat, legyen szó hagyományos vagy e-autókról.
Európa-szerte egyre több nagyvárost terveznek tehermentesíteni a nyüzsgõ forgalom alól, hogy élhetõbbé váljanak. Jó példa erre a norvég fõváros, Oslo, ahol a kormány környezetvédelmi programja szerint 2020-ra teljesen kitiltják a káros anyagot kibocsátó autókat a belvárosból, de Párizsban, Londonban és Madridban is vannak hasonló intézkedések – ha máshogy nem is, az emelkedõ parkolási díjakkal és büntetésekkel mindenképp ebbe az irányba terelik a városlakókat. És bár a teljes autómentesítés talán túlzás, az viszont létezõ elgondolás, hogy a jövõben csak az autómegosztó szolgáltatások gépjármûveit engedjék be a városok egyes zónáiba. Több tanulmány igazolja ugyanis, hogy a különbözõ flották egyetlen autója akár hét másik jármûvet is kiválthat a napi forgalomból.
Jól látható tehát, hogy az autómegosztás életmód- és gondolkodásmód-változással jár együtt. A felmérések szerint a felhasználók jelentõs része egy idõ után megválik a saját autójától, vagy lemond egy új négykerekû vásárlásáról, és nem csak a környezetvédelmi szempontok miatt: nem nehéz hozzászokni ahhoz, hogy az autóra csakis akkor kell idõt és pénzt szánnunk, amikor tényleg használjuk.
Bár kezdetleges formában már az 50-es évek óta mûködnek hasonló szolgáltatások Európában, a módszer a GPS és okostelefon-technológia fejlõdésével vált valóban reális alternatívává, hiszen ezek segítségével nyomon követhetõ a flotta minden egyes autója, a jármûveket bármilyen parkolóhelyen ott lehet hagyni, az ügyfelek pedig az okostelefonjukra letöltött alkalmazás segítségével kereshetik meg a legközelebbi szabadon lévõ autót. Ugyancsak a mobilapplikációval nyithatják ki és indíthatják be a kiválasztott négykerekût, és ezen keresztül történik a használat utáni (idõ vagy távolságalapú) fizetés is.