Az OECD Gazdasági kilátások (Economic Outlook) címû tanulmánya szerint a globális gazdaság helyzete jelentõsen romlott a legutóbbi jelentés óta: a fejlett gazdaságok növekedése lassulás, miközben az euróövezetben enyhe recesszió figyelhetõ meg, miközben a szuverén adósságok fenntarthatósága aggodalomra ad okot a monetáris unió jövõjét illetõen. A munkanélküliség továbbra is nagyon magas számos OECD-országban, ráadásul szerkezetét tekintve a hosszú távú munkanélküliség emelkedik leginkább.

A feltörekvõ országok továbbra is egészséges, bár mérsékelt ütemben növekednek. Ezekben az országokban a nyersanyagárak esése és a lassuló globális növekedés következtében csökkent az inflációs nyomás. A közelmúltban a nemzetközi kereskedelem növekedése is jelentõsen visszaesett. Az OECD év eleji várakozásaival ellentétben tehát a globális gazdaság még nem lábalt ki a válságból.

A pénzügyi és a kormányzati szektorban is folytatódik a tõkekihelyezések leépítése, de az euróövezeten belüli egyenlõtlenségeket sem sikerült még megoldani, amelyek jól tükrözik a mélyen gyökerezõ költségvetési, pénzügyi és strukturális problémákat. Mindenekelõtt a bizalom csökkent azáltal, hogy jelentõsen nõtt a szkepticizmus azzal kapcsolatban, hogy az eurózóna politikusai hatékonyan tudják kezelni a problémákat. Továbbra is fennáll a veszélye az eurózónában a szuverén csõdöknek, mely hatással lehet a hitelezõkre, bizalomvesztést eredményezhet az államkötvény piacok és a monetáris unió egésze iránt is.

Természetesen egyéb forgatókönyvek is elképzelhetõk. A pesszimista szcenárió a kockázatok realizálódását, és a kezelésükre alkalmas politikai cselekvések hiányát vetíti elõre, míg az optimista változat szerint a politikai döntésen megerõsítik a gazdaságba vetett bizalmat. Elõbbi esetben valószínûleg az OECD-térség egészében recesszió várható, az USA és Japán gazdasági növekedése jelentõsen visszaesne és az eurózóna válságát is jobban elmélyítené. A munkanélküliség tovább nõne, és a feltörekvõ országok sem lennének immunisak a globális kereskedelem volumenének csökkenésével szemben.

Pier Carlo Padoan szerint az eurózónabeli adósság válság járványszerû terjedése ellen a kormányok elkötelezettségére és megfelelõ forrásokra van szükség, a bankoknak pedig jól tõkésítettnek kell lennie. Ehhez az európai pénzügyi stabilitási eszköz (EFSF) gyors, hiteles és jelentõs mértékû bõvítésére van szükség, kiegészítve a megfelelõ kormányzati reformokkal, mely lökést adhatna az euróövezet és a globális gazdaság növekedésének is.

Az optimista forgatókönyv esetén is folytatni kell azonban a strukturális kiigazítást a fejlett és feltörekvõ piacgazdaságok számára is, különösen az eurózóna tagországai számára, ahol a strukturális egyenlõtlenségek kiegyenlítése az elsõdleges feladat.

Strukturális reformok kellenek a munkaerõ- és termékpiacok kiigazítási mechanizmusainak megerõsítéséhez is, melyek – kiegészülve a pénzügyi rendszer helyreigazításával együtt – elengedhetetlenek a monetáris unió megfelelõ mûködéséhez. A bizalom fokozása, a bizonytalanság csökkentése és a gazdasági aktivitás elõtti akadályok megszûntetése növelheti a fogyasztást, a beruházást és a foglalkoztatást is.

A makrogazdaság megerõsödése és a strukturális reformok következtében 2013-ra ismét növekedhet az OECD tagországok gazdasága.

Tekintettel a gazdasági bizonytalanságra a döntéshozóknak a legrosszabbra kell felkészülniük. Az OECD Strategic Response címet viselõ kiadványa olyan országspecifikus intézkedéseket azonosít, melyeket a pesszimista szcenárió bekövetkezése esetén kell megvalósítaniuk az egyes tagországoknak. A pénzügyi szektort stabilizálni kell, a szociális védõhálót erõsíteni, további monetáris lazításra van szükség, és egyes esetekben fiskális támogatásra is szükség lehet. Eközben jóval szûkebb költségvetési keretet szabad csak elfogadni a piacok megnyugtatására, illetve az államháztartás megfékezésére.