Az elmúlt idõszakban olyannyira megemelkedett az építõanyagok iránti kereslet, hogy bizonyos termékcsoportok esetében nem pusztán egy átmeneti hiány állt be, hanem több hónapos várólisták is kialakultak. A polisztirolgyöngy vagy éppen a betontermékek esetében a kavics és a homok hiánya is jelentõs kihívás elé állítja a gyártókat, ennek révén mind a kereskedõket, mind pedig az építtetõket.

A szakértõk szerint a gyártók egyszerûen nem bõvítették a kapacitásaikat, vagy nem idõben, ez okozza a gondot. Emellett az idõjárási körülmények sem tették lehetõvé azt, hogy a gyártók el tudják végezi a téli leállások alatt a karbantartást, illetve a készletre gyártással járó feladatokat.

A megnövekedett igény azonban nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában jelentkezett. A külföldi gyártókat is váratlanul érte a többlettermelés, emiatt pedig nem egy esetben arra kényszerültek, hogy csökkentsék az olcsóbb magyar piacra kiadott értékesíthetõ kvóta mennyiségét.

Az Újház Centrum tapasztalata az, hogy néhány termék esetében már most is 4-5 hónapra igazolják vissza a rendeléseket, így egy-egy kevésbé általános, standard méretektõl eltérõ igény esetén akár negyed év is lehet a várakozási idõ. Az Újház esetében például a szálas hõszigetelõ anyagok beszerzése jelenti a legnagyobb problémát jelenleg. Bár a standard termékek folyamatos ellátását továbbra is zavartalanul tudják biztosítani, bizonyos terméktípusok esetében 2-6 hónap a várakozási idõ, míg a tégla esetében egy-két hónapos átfutási idõre kell számítani.

A felpörgött kereslettel párhuzamosan az árak is drasztikus emelkedésnek indultak, ám ezek mértéke termékkörönként jelentõs eltérést mutatott. Míg a nehéz-építõanyagok, így a tégla és a beton esetében az árnövekedés akár a 15-20 százalékot is elérhette, addig más esetekben csupán 2-3 százalékos emelkedés realizálódott. A kereskedelmi hálózat szakértõi ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az építõanyagok a kivitelezési díjak mértékének csak töredékében emelkedtek.

A vásárlók jellemzõen azt keresik, ami készleten van, illetve gyorsan elérhetõ, így azt tapasztaljuk, hogy a nagy hiányokkal bíró termékcsoportok esetén az árérzékenység csökkent – magyarázzák a szakértõk. A kivitelezõk esetében azonban más a helyzet, hiszen a munkabérek szintén jelentõs emelkedése miatt nekik különösen oda kell figyelniük arra, hogy az építõanyagokat milyen árakon szerzik be. “Náluk szerencsés esetben az ár-érték arány optimalizálása a szempont, míg azok, akik a saját házukat építtetik, igényesebb, magasabb minõségû termékeket keresnek” – mondják, majd hozzáteszik: különösen igaz ez a csempe-szaniter termékekre és az élõmunka igényt kiváltó, több munkafázist egyesítõ, értékesebb termékekre, mint például az önterülõ esztrich.

Az áremelkedések oka mögött azonban a gyártói kapacitásbõvítések elmaradásán túl a munkaerõhiány is kidomborodik, szinte minden területen jelen van a probléma, de a megyeszékhelyek fizikai dolgozóinak felkutatása különösen nagy kihívás elé állítja az építõanyag-kereskedelmi hálózat tagjait.

Az Újház Centrum szakértõi szerint a vevõket ez kellemetlen és kényszerû kompromisszumok sorába sodorja, ugyanis igyekeznek a lehetõ legjobban alkalmazkodni a szintén hiányban lévõ szakemberekhez. “Ha a kõmûves jelzi, hogy jövõ héten jönne térkövet lerakni, akkor nem feltétlenül az a kérdés, hogy milyen térkõ tetszik a vevõnek, hanem mi az, amit jövõ hétre be tud szerezni” – szemléltetik.