Önkéntes részvétel

Az ötödik mennyiségi hatástanulmány (QIS5) 30 hazai biztosító részvételével 2010-ben sikeresen lezárult. A Szolvencia II-re való felkészülés érdekében a Felügyelet 2011-ben ismét megszervezte egy idõközi mennyiségi hatástanulmány lebonyolítását. Annak érdekében, hogy minél több biztosító bekapcsolódjon a születõben levõ új szabályozás megismerésébe, az idõközi hatástanulmány némileg egyszerûbb volt, mint az ötödik mennyiségi hatástanulmány. Végül 19 biztosító vett részt az idõközi hatástanulmányban, közülük 17 társaság a teljes számítást elvégezte a 2010 végi adatokon.

A figyelembe vett 19 biztosító a magyarországi biztosítók díjbevételének 91%-át könyvelte el 2010-ben, ezen belül

• az élet ági piac tartalékok arányában számított lefedettsége 91,4%,
• az élet ági piac díjbevétel arányában számított lefedettsége 88,9%,
• a nem-élet ágé pedig a díjbevétel arányában 93% volt.

A 19 biztosító közül 8 kompozit, 7 élet- és 4 nem-életbiztosító volt.

Jelentõsen lecsökkentek a biztosítástechnikai tartalékok

A „saját tõke többlete” soron a saját tõke és a tõkeszükséglet különbsége jelenik meg. A „tõkeszükséglet” soron mindkét rendszerben biztosítónként a magasabb tõkekövetelmény került figyelembe vételre.

A mérlegfõösszegeket (összes eszköz, összes forrás) tekintve a két értékelés eltérése mérsékelt volt. Ezen belül azonban a pénzügyi követelmények átrendezõdése jelentõs volt: a biztosítástechnikai tartalékok nagyarányú csökkenése mellett a tõkeszükséglet a Szolvencia I-hez képest jelentõsen megnövekedett. A két ellentétes elmozdulás közül a tartalékok csökkenésének a mennyiségi hatása volt az erõsebb. Emiatt a Szolvencia II szerinti átértékelés összesítve nagyarányú tõkefelszabadulást mutatott (a saját tõke többlete a jelenlegi rendszerben mérthez képest több mint kétszeresére emelkedett).

A Szolvencia I szerinti tõkekövetelménynek 2010 végén valamennyi résztvevõ biztosító megfelelt. A QIS5bis-ben beküldött adatok alapján a Szolvencia II tõkekövetelményei közül a minimális tõkeszükségletnek (MTSZ) valamennyi résztvevõ biztosító megfelelt, azonban a szavatolótõke-szükségletnek (SZTSZ) 4 biztosító nem felelt meg.

A QIS5-tel összevetve a legszembetûnõbb változás a tõke többletének csökkenése: a biztosítónkénti adatokból látható, hogy ennek hátterében döntõen a több biztosítónál bekövetkezett tõkekivonás áll. Ugyanakkor a QIS5bis-ben jelentett tõkeszükséglet is számottevõen csökkent a QIS5-höz képest.

Eszközök és nem biztosítási kötelezettségek értékelése

Az eszközök átértékelését 18 résztvevõ végezte el, és az együttesen 2271 milliárd forintos eszközállományuk 2194 milliárd forintot érne Szolvencia II hatálya alatt, azaz 3,4%-kal értékelték kevesebbre eszközeiket a hatástanulmány résztvevõi.

Az eszközök felét kitevõ befektetések nem le, hanem 3,5%-kal felértékelõdtek, és az eszközök csaknem felét jelentõ unit linked biztosítások mögött lévõ befektetések értéke lényegében változatlan maradt.

A legnagyobb arányú egyöntetû változást a - Szolvencia I szerinti eszközök csupán 4%-át adó - viszontbiztosítási fedezetek átértékelése generálta. A nem biztosítási kötelezettségek a Szolvencia I-hez képest a QIS5bis mérlegben összesítve mintegy 38%-kal növekedtek, ami fõleg a halasztott adók mérlegbe állításának hatását tükrözi.

A mérlegfõösszeg a mindkét hatástanulmányban résztvevõknél a megismétlés során alig változott (1,3%-kal csökkent), de a befektetések értéke 8,7%-kal kisebb lett, ugyanakkor a unit-linked fedezete 11,2%-kal nagyobb. A befektetések csökkenése mögött nagyarányú tõkekivonások állnak, az UL alapok növekedése pedig a 2008-as válság utáni állomány- és befektetési kedv növekedésével magyarázhatók. A viszontbiztosítás Szolvencia I és QIS5 közti változása mögött a (nem élet) tartalékok (viszontbiztosítási résszel együttes) csökkenése állt, ahogy a két hatástanulmány közti 12,3%-os növekedés is a tartalékok két hatástanulmány közti változásával magyarázhatók.

Biztosítástechnikai tartalékok

A korábbi hatástanulmányokhoz hasonlóan a QIS5bis idõközi hatástanulmány egyik fõ prioritása a tartalékok értékelése volt, melyrõl 19 résztvevõtõl kaptunk értékelhetõ adatot.

A QIS5bis-beli tartalékszámítások során kapott bruttó tartalékok közül

• az életbiztosítási kötelezettségek tartalékai 85%-át;
• „hagyományos” életbiztosítási tartalékok 80%-át;
• a unit-linked tartalékok 89%-át
• míg a nem-életbiztosítási kötelezettségek tartalékai csupán 52%-át

tették ki a megfelelõ 2010 végi Szolvencia I szerinti tartalékoknak.

Összességében elmondható, hogy míg a nem-élet ági tartalékok erõsebben lecsökkentek a megismételt mennyiségi hatástanulmány során, mint a QIS5-ben, addig az élet ági tartalékok esetében a Szolvencia I szerinti tartalékokhoz képest a QIS5bis-ben kisebb mértékû csökkenés figyelhetõ meg, mint a QIS5-ben

A tartalékok változása a következõ okokra vezethetõ vissza: az állomány változása; a piaci környezet (kamatlábak, eszközalapok stb.) változása; valamint a számítási módszertan illetve feltételezések változása. 2010-ben 2009-hez képest a diszkontáláshoz használt hozamgörbék lefelé tolódtak. A hagyományos életbiztosítási kötelezettségek esetén a PSZÁF becslései szerint a tartaléknövekedés mintegy 60%-a magyarázható a hozamgörbe elmozdulásával; a változás többi része egyéb okoknak köszönhetõ. A unit-linked kötelezettségek esetén a tartaléknövekedés fõ oka az eszközalapok piaci értékének növekedése, illetve a már említett módszertanváltás az egyik biztosítónál. A nem-életbiztosítási kötelezettségek tartalékának csökkenése feltehetõen elsõsorban az állomány változásának tudható be.

Szavatolótõke-szükséglet – standard formula

A biztosítók eredményeit a Felügyelet három csoportra bontotta: mindkét ágat mûvelõ, azaz kompozit biztosítók, a csak élet ágat mûvelõk, illetve a csak nem-élet ágat mûvelõ biztosítók szerint. A három csoport szavatolótõke-szükséglet összetételét a nem diverzifikált tõkeszükséglet arányában az alábbi grafikonok szemléltetik.

A kompozit biztosítók esetében feltûnõ a magas partnernemfizetési kockázat, mely két biztosító rendkívül magas (57%, illetve 50%) partnernemfizetési kockázatának következménye. A nem-életbiztosítási kockázat 40%-os részaránya után a partnernemfizetési kockázat a második legnagyobb részarányú 23,5%-kal, míg a harmadik a 18% részarányú piaci kockázat. A csak élet ágról számot adó biztosítóknál a vezetõ kockázatot a piaci kockázat (45%) jelenti, de igen magas az életbiztosítási kockázatok aránya is (43%). Csupán négy kisebb biztosító szerepel a csak nem-élet ággal rendelkezõ biztosítók között, mivel hazánkban a jelentõs nem-életbiztosítók kompozit engedéllyel rendelkeznek. A négy kis biztosítónál a vezetõ kockázatot a nem-életbiztosítási kockázat jelenti 55%-os részarányával, a piaci kockázat aránya 29%, partnernemfizetési kockázatuk alacsony, a halasztott adók miatti korrekciót egyikük sem számolta ki (a tartalékok veszteségelnyelõ képessége pedig csak életbiztosítóknál játszhat szerepet).

A kockázatok nagyság szerinti sorrendje többnyire ugyanaz volt mindkét hatástanulmányban, a QIS5bis-ben azonban a partnernemfizetési kockázat megelõzte az életbiztosítási kockázatot.

Európai szinten a jogalkotók a Szolvencia II hatálybalépéséig már nem terveznek több mennyiségi hatástanulmányt.