További haladékot kérne az Insurance Europe a 2021-re kitûzött bevezetési céldátumhoz képest, miután az Európai Pénzügyi Beszámolási Tanácsadó Csoport (EFRAG) által lefolytatott tesztek során 11 olyan kérdést azonosítottak, melyek megválaszolása elengedhetetlen a zökkenõmentes végrehajtáshoz. 

A szövetség kihangsúlyozta, hogy az európai biztosítók elkötelezettek a biztosítók pénzügyi beszámolását javító új standardok bevezetése mellett, ennek megfelelõen jelentõs forrásokat is biztosítanak az IFRS 17-re történõ felkészülésre. Ugyanakkor az EFRAG tanulmánya is azt erõsíti meg, hogy komoly problémák merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy az új standard miként festi le a biztosítók teljesítményét és üzleti modelljét. 

Az Insurance Europe szerint újra kell nyitni az IFRS 17-rõl szóló vitát, és megvizsgálni a feltárt problémákat. A végrehajtást két évvel el kellene halasztani a szükséges fejlesztések elvégzéséhez, hogy az érintett vállalatok is idõt nyerjenek az új szabványok bevezetésére. Ezt a döntést ráadásul mihamarabb meg kell hozni, hogy a vállalatok megfelelõ módon tervezhessenek – közölte a szövetség. 

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a késõbbi implementációs céldátum miatt a vállalatok felfüggeszthetnék a már megkezdett felkészülési folyamatot. Ezt a plusz idõt arra fordíthatnák, hogy beszerezzék például a hiányzó szoftveres megoldásokat, de lehetõvé tenné a potenciálisan nagyon eltérõ új pénzügyi beszámolási adatok jobb megértését is. 

A biztosítási ágazat jelenleg azon dolgozik, hogy mûködõképes megoldásokat találjon ki a felmerült 11 kérdéssel kapcsolatban. 

A szövetség véleményét támasztja alá az A.M. Best korábbi nyilatkozata is, amely szerint a 2021. január 1-jei bevezetési céldátum nem hagy elegendõ idõt a biztosítók számára az elõkészítésre, mivel már a megelõzõ évre, 2020-ra is összehasonlító adatokat kell nyújtaniuk. A hitelminõsítõ szerint a legnagyobb biztosítók és viszontbiztosítók is igen korai szakaszában vannak a felkészülésnek, ami a végrehajtási dátum eltolását indokolja. 

Az IFRS 17 szabvány szerinti új alapmodell elvileg ugyan valamennyi joghatóság alatt mûködõ biztosító számára alkalmazandó, azonban az A.M. Best várakozásai szerint a bevezetés korai szakaszában az összehasonlíthatósággal problémák leszenek. A diszkont ráták, vagy az üzleti szegmentáció alapjául szolgáló kritériumok meghatározása körül például lehetnek értelmezési viták. Idõvel ezek a megközelítések konvergálnak majd egymáshoz. 

A szabványról 

Az IASB (International Accounting Standards Board - Nemzetközi Számviteli Standard Testület) 2017. május 17-én adta ki az IFRS17 – Biztosítási Szerzõdések standardot. Az egyik legfontosabb szempont, amely az új szabvány bevezetését vezérelte az az igény, hogy a biztosítási szektorban alkalmazott beszámolási eljárások jobban összhangba kerüljenek más iparágak gyakorlatával. Kiemelten fontos volt, hogy új definíciót kapjon a biztosítótársaságok árbevétele, és ezt az árbevételt megkülönböztessék a biztosítási díjbevételtõl.

Jelenleg a biztosítótársaságok díjbevételének és profitjának elszámolására számos módszer létezik, ezért ezek a vállalkozások az eredményességük alapján nem összehasonlíthatók. Az IFRS17 által alkalmazott contractual service margin (CSM, egyfajta elhatárolt profit) által a biztosítók profitja egyenletesebbé, szisztematikusabbá és összehasonlíthatóvá válik.

A más iparágakkal való jobb összehasonlíthatóságnak és az átfogóbb közzétételeknek köszönhetõen az elemzõk több információhoz juthatnak hozzá a biztosítótársaságok pénzügyi körülményeit illetõen, ez pedig fokozhatja az érdeklõdést a biztosítási piacon történõ befektetés iránt.