Hét év alatt mintegy másfélszeresére nõtt a házasságot kötõk aránya (KSH, 2017. év végi adatok), azonban a válások száma nem csökken, a házasságok fele továbbra is így végzõdik. Ezzel párhuzamosan megnõtt az egyedülállók, egyedülálló gyerekkel élõk és az ún. mozaikcsaládok aránya.
A mozaikcsalád az, amikor a párok már nemcsak közös gyermekeiket nevelik, és úgy élnek együtt, hanem új párjuk elõzõ kapcsolatából született gyermekeit is magukhoz veszik. Ezek a társadalmi csoportok jogilag, anyagilag teljesen új problémákkal szembesülnek a mindennapi feladatokban, mint a klasszikus családmodellben élõk. A kutatásában ennek öngondoskodási aspektusát vizsgálta.
Különbözõ családmodellek, különbözõ nyugdíjstratégiák
Nem meglepõ, hogy a különbözõ családmodellek eltérõ várakozással néznek nyugdíjas éveikre. Legpesszimistábbak a mozaikcsaládban élõk, a gyerekek eltartása és mindennapok költségei mellett a jövõre való tervezés, az errõl való gondoskodás szinte megoldhatatlan számukra. 91 százalékuk gondolja úgy, hogy lesznek nyugdíjasként anyagi nehézségei. Hozzájuk képest a klasszikus családmodellben élõk 78 százaléka, az egyedülálló, gyerekkel élõ szülõk 77 százaléka számít anyagi nehézségekre.
Abban is különbözõ stratégiákat figyeltek meg, hogy mely családok hogyan tekintenek a nyugdíjas évekrõl való gondoskodásra. A már említett mozaikcsaládokban mind közül a legalacsonyabb (12%) a nyugdíjcélú megtakarítások választása, vélhetõen a jelen terhei miatt. Ugyanakkor õk építenek leginkább a gyermekek jövõjére,44% százalékuk stratégiája az, hogy ha taníttatja a gyermekét, az õ nyugdíjas éveire is biztonságot fog tudni nyújtani. A mozaikcsaládban élõk 51 százaléka mondja azt, hogy már tett valamit a biztos nyugdíjas évei érdekében, de ez elsõsorban a gyerekbe, nem pedig megtakarításba, vagyontárgyakba, vállalkozásokba való befektetést jelenti.
A hagyományos és az egyszülõs családokban élõ felnõttek jóval nagyobb arányban (21% és 26%) rendelkeznek nyugdíjcélú megtakarítással. A kutatás megmutatta azt is, hogy bár az egyszülõs családok körében elterjedtebb az öngondoskodás, mint a klasszikus családokban, ez azonban nem jár együtt pozitívabb várakozásokkal, a klasszikus család nagyobb biztonságot nyújt tagjainak.
A nyugdíjtervekkel kapcsolatban egyébként érdekes, hogy valamennyi családmodell esetében az elsõ helyen áll a nyugdíjaskori munkavállalás, a gyerekes családok közül a legnehezebb helyzetben lévõ mozaikcsaládban élõk tervezik legnagyobb arányban, hogy dolgozniuk kell majd nyugdíjasként, közel 30 százalékuk szerint ez lesz megélhetésük egyik forrása idõs korukban – tette hozzá Molnár Zsolt, a Groupama Biztosító Értékesítés Támogatási fõosztályvezetõje.
A klasszikus és mozaikcsaládok eltérõ gazdálkodási mintát követnek
Számos hazai és nemzetközi kutatás kimutatta, hogy a házasságban élõk hosszabb élettartamra számíthatnak. A házastárs jelenléte különösen a férfiak életkilátásait növeli meg. Ez összefügghet azzal, hogy a házasságban élõk anyagi helyzete, egészségi állapota általában kedvezõbbnek mondható, illetve, hogy a házastárs pozitívan hat a lelki állapot alakulására is.
A mozaikcsaládok kutatása a szociológia fehér foltjának számít. Számos kutatás csak a kétszülõs és az egyszülõs háztartásokat különbözteti meg, ugyanakkor interjús kutatások azt mondják, hogy a hagyományos és a mozaikcsaládok jövedelmi helyzete, gazdálkodási mintái, döntés mechanizmusaik alapvetõen különböznek. A mozaikcsaládok az esetek túlnyomó többségében válással keletkeznek, ami nyilvánvalóan megszakítja az egyének anyagi felhalmozásainak folyamatát, emellett a mozaikcsaládokban élõ szülõk egy része gyermektartást fizet különélõ gyermeke után.
Ezek alapvetõen határozzák meg a mozaikcsaládok életkörülményeit. A családdal foglalkozó pszichológusok pedig gyakran tapasztalják, hogy a mozaikcsaládok kétpólusúak maradnak, azaz a szülõk érzelmileg szorosabb kapcsolatot ápolnak vér szerinti, mint nevelt gyermekeikkel. A gyermekekkel kapcsolatos döntésekben a vér szerinti szülõnek jelentõsebb szerepe van – fejtette ki Monostori Judit, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos fõmunkatársa.