Életbiztosítások

2011 IV. negyedévében az életbiztosítások darabszáma tovább csökkent; a folyamatos díjas szerzõdések esetén a három éve egyenletesen bekövetkezõ negyedévenkénti 1,5%-os fogyást alig meghaladóan, 2%-kal. Az egyszeri díjas szerzõdéseknél megfigyelhetõ 2,5%-os esés sem tekinthetõ rendkívülinek az elõzõ negyedévi 1,6%-hoz viszonyítva sem.

A IV. negyedév díjbevétele 18,3%-kal haladja meg az elõzõ negyedévét, aminek alapvetõen szezonális okai vannak. 2011 egyes negyedéveinek díjbevételei az elõzõ év hasonló idõszakaihoz viszonyítva egy +/- 4%-os sávban mozognak, azaz e tekintetben sem nevezhetõ a IV. negyedév a korábbiaktól lényegesen eltérõnek, és ez akkor is igaz, ha önmagában a befektetési egységekhez kötött (UL), vagy az egyszeri díjas szerzõdéseket vizsgáljuk.

Az élet ági kárkifizetés és szolgáltatás azonban a kétéves átlagot 41%-kal, a vegyes biztosítások estén 30%-kal, a UL biztosításoknál 53,7%-kal haladta meg. Tehát amíg a szerzõdésállomány, illetve díjbevétel alakulásán nem érzõdik a végtörlesztések hatása, a kárkifizetések és szolgáltatások megugrása egyértelmûen errõl árulkodik. A 37-38 milliárd forinttal az átlag fölött teljesített kifizetések egy része szintén szezonális okokra vezethetõ vissza, így a 2011 IV. negyedévében a végtörlesztéshez igénybe vett összeg 20-25 milliárdra tehetõ, ami az életbiztosítási megtakarítások (jó közelítéssel a matematikai tartalék és unit linked tartalék összege) mindössze kb. 1,5%-a.

Vagyis a végtörlesztés az életbiztosítási piacot kevéssé vette igénybe, bár ebben természetesen még nincsenek benne a 2012. januári visszavásárlások. Jól példázza ezt, hogy a unit linked tartalék 1,5%-kal nõtt a IV. negyedévben, miközben a kifizetések megugrása éppen arról árulkodik, hogy az életbiztosítások közül leginkább a unit linked biztosítások szolgáltak a végtörlesztések fedezetéül. 

Nem életbiztosítások

Az életbiztosításokhoz hasonlóan a nem életbiztosítások száma is csökkent 2011 IV. negyedévében. A kétéves trendet (-0,6% / negyedév) jelentõsen meghaladó (negyedéves szinten 2,1%-os) esés eredményeként a nem élet ág szerzõdésállománya a 2000-2001-es szintre esett vissza. Az új gépjármûvek értékesítésének visszaesésével a casco szerzõdések száma is meredeken csökkent, a IV. negyedévben a kétéves trendet (-1,4% / negyedév) is meghaladóan, 4,4%-kal.

A IV. negyedév díjbevétele ugyan szezonális okok miatt mérséklõdött 12%-kal, de az éves szinten tapasztalt 6,2%-os csökkenés alapján trendszerû változás látható. A 24,3 milliárdos díjbevétel-csökkenésért egyértelmûen a gépjármû ágazatok (casco és kötelezõ gépjármû-felelõsség biztosítás) felelõs; ezeken a területeken éves szinten 36,8 milliárddal csökkent a díj. Ennek a szerzõdésállomány visszaesésén túl alapvetõen az az oka, hogy a mögöttes kockázatok csökkenése (pl. forgalomcsökkenés közlekedési, szabálysértési szabályok változása) miatt az egyes szerzõdésekkel egyre kisebb kockázatot kell vállalniuk a biztosítóknak. A kockázatok csökkenése már 2006 óta megfigyelhetõ, ezt az utóbbi idõszakban számos egyéb tényezõ (pl. magas benzinárak) erõsítette. Ha kiszûrjük a gépjármû-biztosítási ágazatok hatását, akkor az éves szinten megfigyelhetõ 12,5 milliárdos díjbevétel-növekedés 6,5%-os, inflációt meghaladó mértéke már nem utal visszaesésre a nem életbiztosítási díjbevételek területén.

Mindezeket alátámasztja az a tény is, hogy a 2011-re a nem életbiztosítási ágra kimutatott éves 27,6 milliárd forintos biztosítástechnikai eredmény megközelíti a kimagaslóan jó 2009-es év eredményét. Ugyan 2009-hez hasonlóan ezúttal sem következtek be jelentõs természeti károk, a gépjármû ágazatoknál tapasztalt jelentõs díjcsökkenést nem lehetett volna ilyen eredménnyel kigazdálkodni, ha e mögött nincs jelentõs kockázatcsökkenés.

A 27,6 milliárdos eredménybõl 13,7 milliárd forintot a IV. negyedévben értek el a biztosítók. A kár jellegû tartalékok (matematikai tartalék, illetve függõkár-tartalék) összege ebben a negyedévben 14,9 milliárd (éves szinten 21 milliárd) forinttal csökkent. Emiatt úgy tûnhet, hogy a IV. negyedévben a teljes biztosítástechnikai eredmény a kárjellegû tartalékok fölszabadításából keletkezett. Bár tagadhatatlan, hogy az eredmény jelentõs része annak köszönhetõ, hogy az óvatosan megképzett tartalékokból több szabadul föl, mint amennyit végül ki kell fizetni a biztosítóknak, a jelentõsen csökkenõ kockázatok egyúttal csökkenõ tartalékokat is jelentenek.

Tõkemegfelelés

A nem élet ág jelentõs biztosítástechnikai eredménye ellenére a lényegében nullszaldós élet ággal együtt is a teljes biztosítási piac 1,7 milliárd forintos adózás elõtti veszteséget ért el a IV. negyedévben. Az éves szinten elért 19,5 milliárd forint szektorszintû nyereség ugyan jelentõsen meghaladja a 2010-es évi 4,9 milliárd forintos eredményt, de messze elmarad a 2005-2009-es idõszak 70,6 milliárdos átlagától. Az éves szinten fizetendõ 33,2 milliárd forintos (2010-ben 37,6 milliárd forint) különadó hatását kiszûrve a biztosítók 52,7 milliárd forint adózás elõtti nyereséget értek volna el 2011-ben.

A saját tõke 4,7 milliárd forintos csökkenése, illetve (a levonandó) immateriális javak 2,1 milliárdos növekedése miatt a teljes biztosítási piac szavatoló tõkéje 3%-kal, 230,9 milliárd forintra csökkent a IV. negyedévben. A csökkenõ életági matematikai tartalék, de még inkább a csökkenõ nem-életági díjbevételek miatt a biztosítási piac tõkeszükséglete ugyanakkor 4,2%-kal csökkent, így a biztosítók együttes tõkemegfelelési mutatója a szavatoló tõke csökkenése ellenére nõtt: 202,4%-ról 204,9%-ra. Ezzel ugyan egy pillanatra megtorpant a tõkefeltöltöttség csökkenése, de csak addig, amíg a tulajdonosok nem döntenek az osztalékokról, mert azok megjelenésével a végleges éves adatok már várhatóan 200% alatti értéket fognak mutatni, amire 2005 óta nem volt példa. A szektor tõkehelyzete ezzel együtt stabil.