Az utóbbi hetekben Dél-Kelet-Európában jelentõs mennyiségû hó esett, egyes területeken 90 cm-t is meghaladta a leesett hó mennyisége, amely aggodalomra ad okot a márciusi olvadások, és akár egy esetleges esõs idõszak beállta esetén.

Minél tovább megmarad a hótakaró, annál nagyobb az esélye tavasszal a gyors olvadásnak, és az ezáltal kialakuló villámárvizeknek.

A hideg enyhülésével, és a nap egyre magasabbra emelkedésével párhuzamosan a következõ hetekben folyamatos olvadásra kell számítani Európában. Azonban még a fokozatos olvadás esetén is számítani lehet kisebb áradásokra. A folyókon elõször jégtorlaszok alakulnak ki, amely magas vízállást eredményez a patakokban és folyókban.

Idõjárási szakértõk arra számítanak, hogy márciusban fokozatos melegedés várható Nyugat-Európában, míg Észak-Európában közel normális hõmérsékletekre lehet számítani.

Nyugat- és Észak-Európában, más régiókhoz képest viszonylag kevés területet takar hóréteg, így az árvizek kialakulásának kisebb a kockázata. Ezzel szemben Délkelet-Európában már nagyobb gondot okozhat a tavaszi áradás, ide értve a Duna vízgyûjtõ területeit és más folyókat. Ebben a régióban ugyanis sokkal vastagabb hóréteg maradt meg, és itt várható a legkésõbb a hõmérséklet emelkedése.

Amennyiben esõs-viharos idõjárás köszönt be itt a Földközi-tenger felõl érkezõ meleg, nedves levegõ miatt, úgy a hótakaró pillanatok alatt olvadásnak indulhat.
Ez a helyzet állt elõ az Egyesült Államok észak-keleti részén, 1996 januárjában. Néhány óra alatt több méter hó olvadt el, ráadásul jelentõs mennyiségû csapadék is esett, 10-18 fokos hõmérséklet mellett. A kis hegyvidéki patakok rendkívül gyorsan felduzzadtak, és az általában lassabb folyású folyók szintje is gyorsan emelkedni kezdett a széles völgyekben.

Egyelõre ugyan nem jeleztek még elõre konkrét viharokat Európában, azonban Délkelet-Európa egyes részein fennáll a veszélye az áradásnak, ha az olvadás és egy esõs idõszak egyszerre köszönt be.