A kártya garantálja, hogy az azzal rendelkezõ polgárok ugyanúgy hozzáférnek a közegészségügyi ellátáshoz, mint az adott ország állampolgárai. Amennyiben kezelésben részesülnek egy olyan országban, amelyben az egészségügyi ellátás térítéses alapú, akkor ott vagy hazatérés után visszatérítést kapnak.

Az európai egészségbiztosítási kártya nem fedezi ugyanakkkor tervezett kezelések költségeit, azokra elõzetesen kell engedélyt kérni.

Az országok saját maguk felelõsek a kártyák gyártásáért és kiosztásáért, a helyi egészségügyi hatóság állítja ki azokat. A legtöbb országban többféle módon is igényelhetõ az európai egészségbiztosítási kártya: személyesen, e mailben, levélben, faxon, telefonon vagy online. Bizonyos országokban (Svédország, Norvégia) még SMS-ben is lehet kártyát igényelni. Ausztriában, a Cseh Köztársaságban, Olaszországban, Svájcban, és 2010 óta Hollandiában is, a kártyát automatikusan kiállítják minden biztosított személy számára.

A kártya érvényességi ideje országonként változó. Lengyelországban és Romániában például csak pár hónapra állítják ki a kártyát, Görögországban, Franciaországban és Szlovéniában átlagosan egy évre; Finnországban, Spanyolországban és Izlandon két évre; Svédországban, Liechtensteinben, Portugáliában, Lettországban, Norvégiában, Svájcban, Litvániában és Máltán pedig három évre. Egyes országokban, például a Cseh Köztársaságban és Ausztriában, a biztosított biztosítási kategóriájától függõen, akár 10 évre is kiállítják a kártyát.

Az Európai Bizottság által közzétett adatok szerint Európában jelenleg több mint 188 millió embernek van európai egészségbiztosítási kártyája (vagy igazolása). Ez az EU lakosságának több mint 37% a, és körülbelül megegyezik a múlt évi számmal.