A felügyelet munkatársai áprilisi ellenõrzésük során fedezték fel, hogy egyes üdítõitalok klór tartalmú víz felhasználásával készültek. A cég atlantai központja szerint a szennyezõdés mértéke mind az országos, mind az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által ivóvízre megszabott egészségügyi határérték alatt volt.

Ezt a helyi szakemberek is elismerték, de hozzátették, hogy más – meg nem nevezett – szabálytalanságokat észleltek.

A gyártósor leállítására és az üzem mûködésének felfüggesztésére valószínûleg azért került sor, mert a gyár egyik dolgozója a helyi médiának a napokban azt állította, hogy vezetékek karbantartása során klóros víz került a rendszerbe. A névtelenül nyilatkozó alkalmazott szerint a vízkezeléshez használt szer miatt több mint 121 ezer doboz üdítõ vált szennyezetté.

Az interneten gyorsan elterjedt hír következtében sok nagybani felvásárló leállította megrendeléseit a shanszi üzemtõl. A cég végül elnézést kért a vásárlóktól.

A Coca-Cola szóvivõje ugyanakkor közölte: az eset lényegében nem befolyásolta sem a termelést, sem a kínai piacot. A világ legnépesebb országa a vállalatóriás globális eladásaiból körülbelül 8 százalékkal részesedik, s a cég április közepén 9 százalékos negyedéves forgalomnövekedést jelentett. 2011-ben a cég eladásai a kelet-ázsiai országban 13 százalékkal bõvültek; a növekedés az elmúlt 10 évbõl 9-ben kétszámjegyû volt.

A Coca-Cola a múlt hónap végén avatta eddigi legnagyobb gyártóbázisát, 42. palackozóját az északkelet-kínai Liaoning tartományban. Az új üzem évi 1,2 millió palackot gyárt. A cég vezérigazgatója Muhtar Kent beszámolt arról, a programról, amely elõirányozta, hogy 3 éven belül 4 milliárd dollárt ruháznak be az országban.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, Kínában kísérleti jelleggel kötelezõvé tennék az ország élelmiszer- és italgyártói számára a felelõsségbiztosítás megkötését a sorozatos élelmiszer-biztonsági viták tartós rendezése érdekében.

A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület (CPPCC) legutóbbi konferenciáján egy bizottsági tag vetette fel ennek szükségességét, mivel az egyre gyakoribb élelmiszer-biztonsági viták miatt a nyilvánosság egyre fokozottabb figyelmet szentel az élelmiszer-biztonság kérdésének.

A legtöbb élelmiszer- és italgyártó vállalat méretébõl, valamint a biztosítás hiányából adódóan ki van téve annak a kockázatnak, hogy egy esetleges élelmiszer-biztonsági probléma esetén nem képes kártérítést fizetni. A most javasolt biztosítás csökkentené a vállalkozások mûködési kockázatát, és lehetõséget teremtene a cégek számára, hogy ételmérgezéses, vagy egyéb fogyasztói panasz esetén kompenzációban részesítse az érintetteket. Ez egyúttal enyhítené a kormányra nehezedõ nyomást is, amelyet a vállalatok pénzügyi kisegítése okoz.

Jelenleg a kínai vállalatoknak mindössze 4%-a rendelkezik felelõsségbiztosítással, amely jóval alacsonyabb a 15%-os globális átlagnál, holott az elsõ felelõsségbiztosítási terméket már 20 éve piacra dobták Kínában.