Az AMICE statisztikai elemzést végzett az Európai Unió 27 tagállamában mûködõ biztosítási egyesületek méretérõl, piaci részesedésérõl és jogi hátterükrõl. Az eredmények azt mutatják, hogy az egyesületi, illetve szövetkezeti formában mûködõ biztosítók ma már az EU lakosságának több mint egyharmadát elérik, ugyanakkor a piac ereje nagymértékben függ az adott ország jogi szabályozási keretétõl. Az EU-ban mûködõ mintegy 6000 biztosító közül 3300 mûködik ebben a formában, akik több mint 150 millió ügyfelet szolgálnak ki és mintegy 300 ezer embert foglalkoztatnak.

Az AMICE elnöke, Asmo Kalpala „lenyûgözõnek” nevezte a piaci összképet, azonban csalódottan jegyezte meg, hogy egyes országokban ismeretlen, sõt tilos ez az üzleti modell.

Hazánkban például a Magyar Biztosítók Szövetsége (MABISZ) mindössze három egyesületi taggal rendelkezik, ez a Közlekedési Biztosító Egyesület (KÖBE), DIMENZIÓ Biztosító és Önsegélyezõ Egyesület és a TIR Biztosító Egyesület. A piaci részesedésük alig haladja meg az egy százalékot, és ha hozzá vesszük a Magyarországi Nonprofit Biztosító Egyesületek Szövetsége tagjainak - mintegy tucatnyi mezõgazdasági, illetve szakmai szervezet biztosító egyesületei - díjbevételét, akkor is csak egy százalék körüli az arány.

„Éppen ezért az AMICE továbbra is promotálni fogja ezt az egyedülálló, ügyfélorientált üzleti biztosítási modellt egész Európában” – közölte Kalpala.

A biztosítók tartalékképzésére vonatkozó új európai keretszabályozás számos kis biztosító piacelhagyásával fenyeget, mivel a jogszabályi alkalmazkodás és végrehajtás költségei igen magasak. A legtöbb kis biztosító Európában egyesületi formában mûködik – közölte az elnök. Kalpala szerint a szabályozás és a felügyeleti gyakorlat során is valódi arányosságra kell törekedni annak érdekében, hogy az európai biztosítási piac sokfélesége és rugalmassága fennmaradhasson.

Az AMICE fõtitkára, Gregor Pozniak hozzátette, hogy bár sokat lehetett hallani a szövetkezeti, illetve egyesületi formában mûködõ biztosítók kapitalizálódásáról - amikor a szervezet elveszti az emberek egy közössége által kollektíven kézbentartott vállalati jellegét, és külsõ befektetõk veszik át felette az irányítást, vagyis tõkés társasággá alakul – azonban nem minden jogi formát érintõ változás jelenti egybõl azt, hogy a biztosító megválik a szövetkezeti üzleti modelltõl és etikától.

Ha például egy biztosítóegyesület úgy dönt, hogy az egyik üzletrészét leányvállalattá szervezi, vagy ha egy szövetkezeti biztosító külföldi leányvállalatot hoz létre, attól még a vállalat szektorunkon belül marad – szemléltette Pozniak.

Ami a piaci folyamatokat illeti, a jelentésbõl az is kiderül, hogy az egyesületi és szövetkezeti formában mûködõ biztosítótársaságok száma lassan, de csökken, fõként a kisebb társaságok nagyobb szervezetekbe olvadása folytán. Ezzel azonban a szektor piaci részesedése még nem csökken.

Néhány piacon ráadásul a piaci részesedés növekedése figyelhetõ meg, ahol a pénzügyi válság hatására az ügyfelek a kölcsönös és szövetkezeti üzleti modell felé fordulnak inkább. Az ágazat az európai biztosítóintézetek 60%-át, míg a díjbevételek 26%-át fedi le.

Minél több biztosítótársaság vállalkozik azon kockázatok fedezetére, melyet a polgárok hagyományosan szociális biztonságot fenyegetõ kockázatként értelmeznek, annál nagyobb igény mutatkozik egyesületi vagy szövetkezeti társasági formában mûködõ biztosítók iránt, ahol nincs harmadik fél az ügyfél és a vállalat között – véli Kalpala.

Az egészségügyi szolgáltatások piaca tökéletes példa arra, hogy hova érdemes belépniük a biztosítóegyesületeknek, hogy hatékony és innovatív alternatívát jelentsenek az állami egészségüggyel szemben. Éppen ezért az AMICE júniusi kongresszusán kiemelt témaként kezeli majd a biztosítóegyesületek egészségügyi szolgáltatások piacán betöltött egyre növekvõ szerepét.

A biztosítóegyesületekrõl

A biztosító egyesületek tõkéjüket az idõk során az általuk elért többletbõl halmozzák fel. E felhalmozott saját források a tagság egészének közös tulajdonában vannak; a nyereséges vállalkozás idõszakában nem kerülnek felosztásra egyéni tulajdonosok (részvényesek) között, szemben a részvénytársasági biztosítókkal.

A Moody’s egyik jelentésében kiemeli a fõ különbségeket a kölcsönös és a részvénytársasági biztosítók között, miszerint a kölcsönös biztosítókat az alábbiak jellemzik

• erõteljesebb tõkésítés;
• kisebb kockázattal járó elsõdleges üzleti cél és termékkínálat;
• kevesebb pénzügyi/nyilvános tájékoztatás és (így kisebb) média kockázat (azaz hírnévkockázat);
• csökkentett hozzáférés a tõkepiacokhoz, ám (éppen ezért) kisebb függõség tõlük;
• A tulajdonosok és a biztosítottak erõteljesebben kiállnak a hosszú távú orientáció mellett.

A kölcsönös biztosítók pénzügyi stabilitásának fõ oka egyedi pénzügyi felépítésükben rejlik, ahol a kölcsönös biztosítók tõkéjüket lépésrõl lépésre, biztonságos módon a fel nem osztott tiszta nyereségbõl (mérleg szerinti eredménybõl) építetik fel. Ez azt jelenti, hogy ma a legtöbbjük nagyon stabil tõkealappal rendelkezik. A Szolvencia II projektrõl szóló negyedik mennyiségi hatástanulmány (QIS4) eredményei kimutatták, hogy a kölcsönös biztosítók általában jobb tõkealappal (nagyobb szavatoló tõke megfelelési mutatóval) rendelkeznek, mint az adott országban lévõ más formában mûködõ társaik.

A kölcsönös biztosítók stabilitásának második fontos oka az irányítási szerkezetük. A tulajdonosok és hozzáállásuk döntõ szerepet játszanak egy biztosítási vállalkozás stabilitásának létrehozásában és fenntartásában.

A biztosítási üzletág terén a legveszélyesebb érdekellentétet az ügyfelek, a biztosítottak és tagok, valamint a társaság tulajdonosai közötti ellentét képezi. Az ügyfél részére kifizetett minden követelés, illetve nyújtott minden kiegészítõ szolgáltatás csökkenti a nyereséget. Ugyanígy a többlet egy részének a tartalékhoz való sorolására, illetve a biztosítottak részére történõ kifizetése csökkenti az adott idõszakban a részvényesek közötti felosztásra rendelkezésre álló összeget. Mivel a biztosítottak és a tulajdonosok egy kölcsönös biztosítónál azonosak, ez az érdekellentét szinte teljességgel kizárt. Ez elehetõvé teszi a kölcsönös biztosítók számára, hogy hosszabb távú stratégiát kövessenek, vagyis ne csak a rövid távú nyereség maximalizálására törekedjenek.

Az AMICE-rõl

Az AMICE, az európai biztosító egyesületek szövetsége, 2008-ban alakult, két, már létezõ szövetség, az AISAM és az ACME egyesülésével. Fõ célja az egyesületi formában mûködõ biztosítási vállalkozások képviselete. Az AMICE lehetõséget biztosít a tagok rendszeres tapasztalatcseréjére, a szakmát érintõ változások elõzetes egyeztetésére. A szövetségnek több mint 120 direkt, és 1600 indirekt tagja van 17 európai országban, többek között közép-európai országokban, így Magyarországon, Lengyelországban és Szlovéniában, így jelentõs részét képviseli a biztosítási ágazatnak. Két magyar tagja a KÖBE és a TIR.