A hazai lízingfinanszírozóknak egy idõben kellett szembesülniük a finanszírozási piac drasztikus csökkenésével és a finanszírozott portfólió fokozatos romlásával. Ennek oka abban keresendõ, hogy a lízingfinanszírozási forma Magyarországon elsõsorban a kis- és középvállalati szektorban volt jellemzõ, és a válság ezt a szektort érintette a legnagyobb mértékben. E folyamatok eredményeként a hazai lízingpiaci szereplõk száma csökkent: egy részük nem élte túl a válságot, a banki hátterûek közül pedig többen beolvadtak az anyavállalatba. Azok, amelyek túlélték ezt az idõszakot, jelentõs lépéseket tettek a költséghatékony mûködés felé, igyekeztek szervezetileg közelebb kerülni az anyabankjaikhoz, ami egyes backoffice funkciók közös használatában, illetve a lízing termék banki palettára emelésében is megnyilvánult.

„A lízing finanszírozás megítélése megváltozott, mind a vállalatok, mind a bankok szemében: a válságban felértékelõdött a konstrukció átláthatósága, és a nagyobb biztonságot nyújtó fedezeti struktúrája.” – hangsúlyozta Dömötör Attila, az ING Lízing Magyarország vezérigazgatója. A válság hatására ugrásszerûen megnõtt a nem fizetõ adósok aránya a banki portfóliókon belül, különösen azon bankok és lízingcégek esetén, amelyek a kis- és középvállalati szegmensben voltak erõteljesen jelen. Mind a finanszírozás indulásakor, mind pedig a problémás ügyletek átstrukturálásakor a finanszírozók igyekeztek egyre nagyobb arányú fedezetet állítani az ügyletek mögé. Mivel azonban a lízing eszköz alapú finanszírozást tesz lehetõvé, a finanszírozók számára a tulajdonjoghoz kapcsolódó elõnyök egyértelmûen elõtérbe kerültek. A Bázel II által megkövetelt szigorúbb tõke megfelelési követelmények miatt a bankok számára is kedvezõbb, ha a vállalatokat lízing formában finanszírozzák.

A lízing konstrukció elõnyei a nagyvállalatok számára is egyértelmûvé váltak, ugyanis az elmúlt negyedévben, ebben a körben is megfigyelhetõ volt a lízing iránti igény növekedése. A nagyvállalatok számára a finanszírozás kiválasztásakor más szempontok döntõek, mint a kis- és középvállalati szektorban. Itt a nagyobb volumenû finanszírozási érték miatt elsõdleges a termék és a finanszírozó megbízhatósága, a futamidõ alatt felmerülõ kockázatok, például árfolyam és kamat kockázatok minél teljesebb körû lefedése a potenciális veszteségek minimalizálása érdekében. Lényeges a minden szempontból kiszámítható szolgáltatás, ami sok esetben elõnyt élvez az árazással szemben is. Az eddigi tapasztalatok alapján azonban a kis- és középvállalatok számára a gyors hitelbírálat, illetve az árazás a két legfontosabb kritérium.

„Közben a hazai lízingpiacra is visszatérni látszanak a korábbi húzóágazatok. Ha nem is a 3 évvel ezelõttihez hasonló szintre, de ismét nõtt a haszongépjármû finanszírozás volumene, ami mögött a több éve elhalasztott beruházások pótlása áll.” – tette hozzá az ING Lízing Magyarország vezérigazgatója. A gazdaság fokozatos beindulásával együtt járó infrastrukturális beruházások felfutásával egyre nagyobb igény mutatkozik az eszközfinanszírozás iránt is, ami elsõsorban gyártósorok és berendezések finanszírozását jelenti. A korábban jellemzõen lízinggel finanszírozott szektorok esetében még nem látszanak a fellendülés jelei: az építõiparban jellemzõ körbetartozás miatt elszenvedett veszteségek miatt az ügyfelek és a finanszírozók egyelõre kivárnak.

„A haszongépjármû szegmensben a gyárakhoz tartozó finanszírozók minden korábbinál jobb pozícióra tettek szert a hazai piacon, és az adott szegmensben bekerültek a piacvezetõ 5 finanszírozó közé. Ezek a cégek ugyanis – éppen a gyártói tulajdonosi hátterük miatt – a válság elõtti kockázatvállalási szinten tudnak jármûveket finanszírozni a nehéz idõkben is.” – magyarázza Dömötör Attila. A haszongépjármû piac áraiban jelentkezõ ciklikusságot ezek a szereplõk jól ki tudják használni, hiszen ki tudják várni, amíg az új autók iránti kereslet növekedésével együtt megnõ a használt autók iránti kereslet is, és az árak elindulnak felfelé, így biztosítva a problémás ügyfelek eszközeinek hatékonyabb újraértékesítését.

A lízingpiacon is nagy változását jelentett az ügynöktevékenység szigorúbb szabályozása, amelynek következtében az ügynökök 20-40 százaléka kiszorult a piacról. A lízingcégek vegyes érzelmekkel fogadták ezt a helyzetet, hiszen a csökkenõ a piaci volumen, és az erõs árverseny mellett az ügynöki jutalék nehezen fért bele a konstrukciókba. Közben valamennyi finanszírozó számára felértékelõdtek a közvetlen ügyfélkapcsolatok, és a piacon kialakult kisebb volument a saját értékesítési csapatok is képesek voltak maximálisan kiszolgálni. Éppen ezért azok a lízingcégek jártak jól, amelyek erõs saját értékesítési csapatot építettek fel, amely képes megfelelni a szigorúbb szabályoknak, és nem csupán az új ügyfél szerzésben, de a megtartásában is érdekelt.