Hiába tartja magát a cukorbeteg a diétához és mozog heti 10 órát, még így is sokszor ingadozhat a vércukorszint. Márpedig akinek nem sikerül határérték alatti eredményt produkálnia, annál életbe lép az új szabályozás.

A jogszabály megalkotói szerint azért van szükség a szigorításra, mert az Országos Egészségügyi Pénztár (OEP) kasszája véges, másrészt a betegek motiválása érdekében szükségszerû az intézkedés. Emiatt azonban a Társaság a Szabadságjogokért jogvédõ szervezet szerint olyan jogi aggályok is felvetõdtek, mint az egyenlõ bánásmód követelményének megsértése, hiszen nem megfelelõ anyagi háttérrel nemcsak a gyógyszerek, de az egészséges élelmiszerek beszerezése is problémát jelent, ami viszont csak tovább rontja a beteg esélyeit.

Ráadásul akiknek javult az állapota, vagyis például akinek néhány év alatt sikerült 10-es átlagértékrõl 8,5-re levinni a cukorszintjét, annál a terápia elérte a célját, a rendelet viszont figyelmen kívül hagyja ezt. A régebbi típusú készítményre való visszaállítás miatt napokra kórházba kényszerülhetnek a betegek, hiszen mindenki másképp reagál az inzulinra, ezért ezt egyénenként be kell állítani.

A megelõzõ jellegû támogatások mellett szól azon érv is, hogy a cukorbetegek száma évrõl évre növekszik, akárcsak a cukorbetegség elõszobájának tartott inzulinrezisztenciában szenvedõk aránya. Az inzulinrezisztencia a tartósan 6 százalék fölötti éhgyomorral mért vércukorszintet jelenti, ami még nem éri el a cukorbetegekre jellemzõ 7-8 százalék fölötti értéket. Az õ állapotukat is szükséges kordában tartani, hogy elkerüljék a diabéteszt, viszont nekik nem finanszírozzák az egészségügyi költségeiket.

A lap szerint a büntetõ intézkedés helyett a betegek egészségre nevelésével, a sportolási lehetõségek és az egészséges élelmiszervásárlás támogatásával nemcsak a cukorbetegek, hanem a teljes lakosság jobban járna.