A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete idén is publikálta a befektetési alapok adott évi költségterhelésére vonatkozó mutatószámait, amely a befektetési alapokhoz kapcsolódó közvetett költségek összetételét, nagyságát is elemzi, melyek jelentõs információt hordoznak a befektetõk meglévõ megtakarításainak értékelésekor, s jövõbeni befektetési döntésük meghozatalakor.

A 2010. évre vonatkozó TER (Total Expense Ratio) mutató a tavalyi évi számításkor már nem tartalmazta az alapkezelõt megilletõ teljesítményarányos díjat (sikerdíj). Az idei évtõl számított folyamatos díjterhelési mutató az alapot terhelõ költségek között figyelembe veszi az alap portfóliójában 5%-nál nagyobb részarányt képviselõ kollektív befektetési formák arányosított folyamatos díjterhelési mutatóját (közvetett költség) és ezen befektetésekhez kapcsolódó jegyzési és visszaváltási díjakat (közvetlen költség). Míg ez utóbbi eddig is terhelte az alapot, csak a költségek bemutatásánál nem kellett figyelembe venni, addig az elõbbi most sem jelent tényleges többlet költséget „csak” az elérhetõ hozam csökkenését okozza.

Jelen elemzésben a folyamatos díjterhelési mutató számítása kapcsán az alapokat terhelõ költségek közé azok a mûködési költségek tartoznak, amelyek az alapok tájékoztatóiban és kezelési szabályzataiban kerülnek bemutatásra. Ilyen költségek például az alapkezelési díj, alapra terhelt forgalmazási díj, letétkezelési díj, könyvelési költségek, könyvvizsgálói díjak, marketing költségek, közzétételi díjak, felügyeleti díjak, stb.

A folyamatos díjterhelési mutató számítása kapcsán nem tartoznak az alapot terhelõ költségek közé az értékpapírok kereskedésével összefüggõ megbízási díjak, jutalékok és transzferköltségek és az alapkezelõ sikerdíja. A kereskedési költségek figyelmen kívül hagyásával összehasonlíthatóvá válik a befektetési alapok költségszerkezete, továbbá a hányados értéke pontosabb képet mutat az alapot terhelõ költségek (például az alapkezelési díj) mértékérõl.

A teljes költséghányadosokat megvizsgálva megállapítható, hogy az alacsonyabb (1,5% alatti) költséghányadú alapok közé jellemzõen a pénzpiaci, a likviditási, és a kötvény alapok tartoznak. A garantált (tõkevédett) alapok nagyobb része esetében a költséghányad ugyancsak alacsonynak (1,5% alatti) tekinthetõ, azonban ezen alapok esetében az indulás évéhez és esetenként a zárt végû futamidõ leteltét követõ átalakuláshoz kapcsolódnak a magasabb költségek.

Az induló alapokhoz hasonló egyszeri többletköltség terhelheti a határozott futamidejû alapokat is a lejárat után, amennyiben az alapkezelõ az alap megszûntetése helyett az alap átalakítása mellett dönt.

Az alapfajták tekintetében az ingatlanalap – az ingatlanok megvásárlása, mûködtetése során felmerült többletköltségek (pl.: illeték, ügyvédi díj, biztosítási díj stb.) következtében – az átlagnál jelentõsen nagyobb TER-mutatóval rendelkezik, míg a származtatott alapok a többlet szakértelmet igénylõ befektetési politika miatt általában magasabb alapkezelési díjjal üzemelnek.

A TER mutató számítására vonatkozó szabályok változása következtében az alapok alapja konstrukcióban üzemelõ alapok elveszítették eddigi látszólagos költségelõnyüket a figyelembe veendõ és bemutatandó költségek körének a bõvülése miatt. Míg eddig az egyik legolcsóbban mûködõ szegmensként lehetett azonosítani õket, addig az új számítás szerint már – a valóságnak megfelelõen – az átlagos értékpapír alapnál drágább mûködést mutatnak.

A PSZÁF adatai csak a befektetési alapokat terhelõ költségeket mutatja be. A befektetési jegyek tulajdonosait azonban a befektetési jegyek vásárlásával, tulajdonlásával és visszaváltásával kapcsolatosan felmerült költségek is terhelik. E költségek típusa és nagysága a befektetési jegyeket forgalmazó társaságonként – még ugyanazon alap esetében is – eltérõ lehet (e tételek összesített értéke több ezer forintot is elérhet évente). A befektetõnek a befektetési stratégiája megválasztásánál ezekre a költségekre is figyelemmel kell lennie.