A megkérdezettek csupán 56 százaléka számít öregségi nyugdíjra, hogy majdani öregkorát pénzügyileg megalapozza. Ez az adat 15,7 millió nem-nyugdíjas, 18 éven felüli brit állampolgárnak felel meg.

Ezzel szemben megfigyelhetõ, hogy az emberek egyre inkább a készpénzre alapoznak, ha nyugdíjas éveikre gondolnak – idén a válaszadók 29 százaléka a tavalyi 26%-hoz képest. 2011-hez képest ugyancsak többen számítanak arra (29% szemben a tavalyi 27%-kal), hogy ingatlanaik is jelentõs szerepet játszanak majd nyugdíjalapjukban.

Ötbõl közel egy, azaz a válaszadók 17%-a számít örökségre, hogy megalapozza nyugdíját. Ez az arány fõleg a felsõbb és középosztályból kikerülõk között magas, összesen 23%. Az átlag brit örökségek nagyságát vizsgálva azonban, ami személyenként 45 ezer font, a Barings megkérdõjelezte ennek az elvárásnak a helyénvalóságát. Marino Valensise, fõ befektetési szakértõ elmondása szerint igen érdekes megfigyelni, milyen sokféle nyugdíjalap-forrás terjedt el az utóbbi idõben Nagy Britanniában. Míg a diverzifikáció alapvetõen szükséges a megfelelõ vagyonkezeléshez, ezen nyugdíjalapforrások alkalmassága sokszor megkérdõjelezhetõ, csak úgy, mint az örökséggel való feltétlen számolás.

A Barings véleménye szerint szintén kifogásolható, hogy a megkérdezettek 11%-a szerint ingatlanaik képezik majd nyugdíjalapjuk egyetlen forrását. Ez eszközallokáció tekintetében hiányos ismeretekrõl, továbbá szintén hibás kockázatfelmérésrõl tanúskodik, ez pedig a britek elég nagy százalékára jellemzõ.

Az olyan eszközök, mint az ingó és ingatlan vagyon, a befektetési alapok, nyugdíjelõtakarékossági számlák szerencsés esetben mind aktív szerepet játszanak egy személy nyugdíjában. Azok, akik az évek során pénzt tettek félre nyugdíjas korukra, szintén fontos, hogy tisztában legyenek vele, milyen idõtartamra, milyen hatékonyan fektették be pénzüket.