Az Aviva „Mind the Gap” címû legfrissebb tanulmánya szerint a francia, olasz, ír, spanyol, lengyel, orosz és török fogyasztók két külön generációjáról mondható el, hogy nyugdíjas éveikre vonatkozó anyagi várakozásaik egyáltalán nincsenek összhangban a jelenlegi megtakarítási szokásaikkal.

Valóságtól elrugaszkodott várakozások

Annak ellenére, hogy az európaiak többsége, hosszú és az átlagnál magasabb jövedelmû nyugdíjas évekre számít, 25 százalékuk, tíz évvel a nyugdíjba vonulásuk várható idõpontja elõtt mégis kevesebbet, vagy egyáltalán nem tesz már félre. 44 százalékuk mindezt azzal magyarázza, hogy jelenlegi életszínvonalának fenntartása teljes egészében elviszi havi jövedelmét, 56 százalékuk pedig számláinak mindennapi kiegyenlítéséért aggódik, mintsem hogy nyugdíjas éveire gondolni tudjon. Sokan közülük (41 százalék) azonban már felismerte a helyzet súlyosságát, így tervei szerint késõbb fog csak nyugdíjba vonulni.

A kutatás felhívta a figyelmet arra is, hogy bár az idõsebb generáció nyugdíjproblémájára a 18-34 éves korosztály is felkapta a fejét, azonban további ösztönzésre, a helyzet világossá tételére, megtakarítási lehetõségeik ismertetésére van szükség. 60 százalékuk valóban aggódik ugyanis nyugdíjas évei miatt, minden harmadik pedig bevallottan nem érti a nyugdíjrendszert. Több mint felük pedig mindennapi kiadásainak fedezetével van elfoglalva.

A tanulmányban számszerûsítésre került az is, hogy a 2011-2051 között nyugdíjba vonulóknak, az Európai Unió egészében, évenként mintegy 1,9 billió euróval többet kellene félretenniük ahhoz, hogy nyugdíjas éveik alatt megfelelõ színvonalon, vagyis nyugdíjba vonulások elõtti jövedelmük 70 százalékának megfelelõ összegbõl élhessenek. Ez az összeg az EU 2010-es GDP-jének 19 százaléka, amely meghaladja a gazdasági válság becsült költségét. A hiány mértéke természetesen országonként eltérõ mértékû, a legnagyobb hiányok a nyugat-európai országokban figyelhetõk meg, ugyanakkor ezekben az országokban a legmagasabb a nyugdíjba vonulás elõtti jövedelem is, vagyis a nyugdíjas évek alatt szükséges jövedelem becsült szintje magasabb más piacokhoz képest.

Hozzá kell tenni azonban, hogy az elemzésben nem szerepelnek a nem hivatalos jövedelmek, amely a közép- és kelet-európai országok esetében közel 60 százalékkal magasabb nyugdíjhiányt eredményeznének.

A teljes vagyon felélése sem megoldás

A nyugdíjon kívüli vagyoni elemek bizonyos mértékig pótolni tudják a nyugdíjhiányt. Az Aviva becslései szerint az európaiak nyugdíjon kívüli vagyona – így az életbiztosítási és egyéb likvid eszközök, valamint a lakóingatlanok - hozzávetõleg 370-1080 milliárd euró közötti összegre tehetõ. Ezek azonban még akkor sem fedeznék a teljes nyugdíjhiányt, ha száz százalékban hajlandóak lennének vagyonukat nyugdíjas korukban elkölteni.

A probléma megoldásához az Aviva szerint az Európai Bizottságnak össze kellene fognia a nemzeti kormányokkal és a pénzügyi szervezetekkel, hogy egy közös, koordináltan mûködõ nyugdíjpolitikát hozzanak létre. Ezen kívül a tanulmányban az alábbi ajánlásokat fogalmazták meg a Bizottság számára nyugdíjakról szóló fehér könyv év végén várható kiadása elõtt:

• A kormányok rendszeresen állítsanak ki nyugdíjkimutatásokat az állampolgárok számára, mely cselekvésre ösztönözné az állampolgárokat,
• A nyugdíj-megtakarítást ösztönzõ meglévõ rendszerek hatékonyságát felül kell vizsgálni,
• Európai szintû minõségi szabványt kell kialakítani a nyugdíjakra vonatkozóan, amely megkönnyítené a termékek összehasonlíthatóságát, és fokozná a fogyasztói bizalmat,
• Európai nyugdíj-elõtakarékossági célértéket kell megállapítani, országonként változó, a GDP százalékában meghatározott célértékként.

Andrew Moss, az Aviva csoport vezérigazgatója szerint az európai nyugdíjhiány ugyan jelentõs, de nem áthidalhatatlan. Ha a fiatalabb generáció egy napilap árának megfelelõ összeget félretenne, jelentõsen javíthatna nyugdíjkilátásain. Emellett azonban az iparágnak is átláthatóbb termékeket kell fejleszteni, hogy megkönnyítsék az ügyfelek megtakarítási döntéseit.