A természeti katasztrófák világszerte több százmillió embert érintettek, sõt évente tízezrek halnak meg ilyen események következtében. Térségünkben az áradások, szélviharok, jégesõk a leggyakoribb tömeges biztosítási események.
A vagyon- és felelõsségbiztosítási piac méretének növekedése mérhetõen befolyásolja a gazdasági növekedést. Az alulbiztosítottság, különösen a nem-életbiztosítások területén, növeli a gazdasági döntések kockázatát, így akadályozhatja a gazdasági aktivitást. A biztosítási szektor súlya - amit a biztosítási díjbevételnek a GDP-hez viszonyított arányával mérnek - 10 százalék felett van az Egyesült Államokban, az EU országok átlaga évek óta 8 százalék körüli. A biztosítási szektor súlya Hollandiában, Nagy-Britanniában és Franciaországban a legmagasabb, 10% feletti, az új tagországok adatai 1,5 és 5,7 százalék közé esnek, hazánkban a díjbevételek GDP-hez mért aránya 2010-ben 3,2% volt az Insurance Europe adatai szerint.
205 éves az elsõ hazai biztosító
1807-ben alapították meg Magyarország elsõ biztosító társaságát Császári-Királyi Szabaditékos Rév-komáromi Biztosító Társaság néven. Részvényesei között volt gróf Széchenyi István és gróf Teleki Sámuel is.
A hazai biztosítás történetének elsõ ügyfele Fejes András gabonakereskedõ volt, aki tízezer forint értékben `assecuráltatta` búzáját Fazekas Lajos Ádám nevezetû tölgyfahajójára. Feljegyezték az elsõ káresetet is: 1807. július 28-án Molnár András sóval terhelt, tizenhétezer forintig biztosított hajója Mohácsnál süllyedt el. A gondos jegyzõkönyvezésnek köszönhetõen fennmaradt az elsõ csaló neve is.
Mohácstól Pestig egy tölgyfahajó rakománya értékének minden száz forintja után egy forint hat krajcárért, lágyfából épített hajó esetén egy forint harminchat krajcárért volt kármentesíthetõ. Kizárólag csak külön lehetett biztosítást kötni jégzajlás esetére, a fentieknél egyharmadával drágábban. A dohány, a gubacs, a repce és a timsó, kockázatos árunak számított, így azokat az alapárnál negyedével többért, míg a veszélyesnek minõsített lent és kendert csak duplájáért kármentesítették. Lõport egyetlen esetben sem voltak hajlandóak biztosítani.
A 20. század elsõ felében a polgáriasodó Magyarország a kontinens biztosítási piacának egyik legdinamikusabban fejlõdõ területe volt; megjelentek a világ és Európa tekintélyes biztosítási vállalatai, és lendületet kapott a hazai cégalapítás is. A második világháború kitörésekor az országban 68 biztosító részvénytársaság és több mint 100 – területi, szakmai, illetõleg kockázati alapon szervezõdõ – biztosítóegyesület mûködött. A háborút követõ békeszerzõdések rendelkezései, valamint az összevonások, beolvadások, felszámolások, majd végül az államosítás kapcsán 1949-re alakult ki a magyar biztosítás állami monopóliuma, amely 1986-ig tartott. A hazai biztosítás elsõ, magas szintû közjogi szabályozása (Bit.) 1996-ben lépett hatályba. Az elsõ biztosítás-szakmai érdekképviseleti szervezetet, a Biztosító Intézetek Országos Szövetségét (BIOSZ) 35 hazai részvénytársaság alapította meg; mûködését 1919. március 20-án kezdte meg.
A biztosítási monopólium négy évtizede a szövetségi tevékenységgel összefüggõ, elsõsorban nemzetközi feladatokat a felügyeleti szerv (PM), illetõleg az Állami Biztosító (mint a PM Biztosítási Fõigazgatósága), majd 1986-tól a Hungária Biztosító Nemzeti Irodája látta el. (Hazánk 1962-ben csatlakozott – a szocialista országok közül elsõként – a Zöld Kártya nemzetközi megállapodáshoz.) A Magyar Biztosítók Szövetségét (Mabisz) 1990. november 14-én hozta létre Budapesten az akkor hazánkban mûködõ 6 biztosító, valamint az alapítás alatt álló további 3 társaság (+ egy magánszemély.) A Mabisz 1991. január 1-jén kezdte meg hivatalos mûködését.
Európai összehasonlításban elmaradunk
Európai összehasonlításban Magyarország még mindig alulbiztosított. Európa egészét tekintve, 2010-ben évi 1180 euró volt az egy fõre jutó biztosítási költés, idehaza mindössze 306 euró.
Az idei elsõ félévben 16,2 milliárd forint volt a hazai biztosítók adózott eredménye - derül ki a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) adtaiból. A teljes díjbevételen belül egyébként 210,6 milliárd forintot tett ki az elsõ félévben az életbiztosítási ág, míg a nem élet ág 198,6 milliárd forintos bevételt generált. Az életbiztosításokon belül továbbra is a befektetéshez kötött biztosítások a legnépszerûbbek, ezek hat hónap alatt 136,8 milliárd forintot hoztak a biztosítótársaságok kasszájába. A második legnagyobb csoport az úgynevezett vegyes életbiztosítás volt, mely 44,2 milliárdos díjbevételt generált. A nem életbiztosítási ág esetében sokkal kiegyensúlyozottabban alakultak a bevételek az egyes termékek között: a tûz és elemi károkra szóló biztosítások után 50,8 milliárdos bevétel folyt be a kasszába, míg a gépjármû felelõsségbiztosítások 46,5 milliárd forintos összeget hoztak fél év alatt. A casco díjbevétele 36,7 milliárd forint volt, míg egyéb vagyoni kockázatokra szóló biztosítások 32,5 milliárdos bevételt hoztak.