2011 végétõl az EU recesszióban vagy ahhoz közeli állapotban található, az általános gazdasági hangulat pedig az elmúlt három év során soha nem volt ilyen kedvezõtlen. E körülmények miatt az álláskeresési kilátások továbbra is sokkal rosszabbak, mint a válságot megelõzõ idõszakban. 2012 elsõ negyedévében Görögországban és Ausztriában volt a legmagasabb a teljes munkaidõben foglalkoztatott munkavállalók által ledolgozott munkaórák száma, az erre vonatkozó legalacsonyabb értékeket pedig Finnország, Olaszország és Írország könyvelhette le. Fentiek a foglalkoztatási és társadalmi helyzetrõl szóló uniós negyedéves áttekintés legfõbb következtetései közé tartoznak. „Még soha nem mutatkoztak ekkora eltérések az egyes tagállamok foglalkoztatási és társadalmi helyzete között. A tagállamoknak ezért sürgõsen végre kell hajtaniuk a tavaly júliusban elfogadott 2012. évi országspecifikus ajánlásokat, és be kell vezetniük a Bizottság foglalkoztatási csomagjában szereplõ intézkedéseket” – nyilatkozta Andor László, a foglalkoztatásért, a szociális ügyekért és a társadalmi befogadásért felelõs uniós biztos. „A háztartások rendelkezésre álló jövedelmének huzamos hanyatlása és a növekvõ gyermekszegénység azt jelzi, hogy – Barroso elnöknek a „Munkahelyeket Európának” konferencián elhangzott szavaival élve – „valóságos szociális vészhelyzet” áll fenn, alátámasztva a szociális beruházások fokozásának szükségességét szerte Európában. A Bizottság a küszöbön álló szociális beruházási csomagjában orvosolni kívánja ezt a kérdést.”
Különösen aggasztó az a tény, hogy továbbra is növekedik a munkanélküliség, és annak szintje elérte a 25,3 milliót – ez történelmi csúcspontnak számít, és a 2011. márciusi adatokhoz képest 2,6 milliós (+11,6%) emelkedést jelent. Az uniós szinten 10,4%-os munkanélküliségi ráta 17 tagállamban emelkedett, és tovább fokozódtak az egyenlõtlenségek egyfelõl a jobban teljesítõ uniós tagállamok, másfelõl a „perifériára szorult” országok között. Az EU legalacsonyabb munkanélküliségi rátájával rendelkezõ országa (Ausztria, 4,5%) és a legtöbb munkanélkülit számláló országa (Spanyolország, 25,1%) között 20,6 százalékpont a különbség, ami minden eddigi rekordot felülmúl. A tartós munkanélküli személyek száma tavaly óta 15 tagállamban emelkedett, és elérte a 10,7 millió fõt. A tartós munkanélküli személyek száma jelenleg az aktív népesség 4,5%-át teszi ki (+0,4 százalékpont az év során).
Borús kilátások a fiatalok számára
Az ifjúsági munkanélküliség drámai szinten áll – júliusban 22,5% volt az EU-ban –, jóllehet a második negyedévben nem emelkedett tovább. A munkanélküliségi ráta tizenkét tagállamban meghaladja a 25%-ot, és mindössze háromban – Ausztriában, Németországban és Hollandiában – alacsonyabb ez a szint a 10%-nál.
Az ifjúság aggasztó helyzete azt tükrözi, hogy növekszik a tartós munkanélküliség és a huzamos ideig tartó inaktivitás kockázata, ahogyan arra a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben sem részesülõ (NEET) fiatalok számának emelkedése is utal. A Bizottság aktívan foglalkozik az ifjúsági munkanélküliség problémájával, és még az idén két kezdeményezést nyújt be. Ezek egyike egy ifjúsági garanciára irányuló javaslat, amelynek értelmében a fiatalok vagy a tanulmányaikat követõ négy hónapon belül munkahelyhez jutnak, vagy továbbra is oktatásban vagy szakképzésben vesznek részt. A Bizottság másik javaslata a szakmai gyakorlatok minõségi keretrendszerére irányul.
A 2011-re vonatkozó, újonnan rendelkezésre bocsátott részletes adatok további részleteket tártak fel a tágabb értelemben vett munkaerõ-piaci helyzetrõl. A munkanélkülieken felül mintegy 8,6 millió az alulfoglalkoztatott, részmunkaidõben dolgozó munkavállalók száma – ezek túlnyomó többsége nõ –, további 10,9 millió személy pedig az inaktivitás és a munkanélküliség közötti „szürke zónában” helyezkedik el; idetartoznak például azok, akik felhagytak az álláskereséssel.
Egyre csökkenõ háztartási jövedelem
2009 és 2011 között az uniós tagállamok kétharmadában csökkent a háztartások rendelkezésre álló jövedelme. A legnagyobb visszaesés Görögországban (15,7%), Írországban (9%), valamint Litvániában, Spanyolországban, Cipruson és Magyarországon (mindegyikük esetében több mint 4%) következett be. Ez a tendencia szöges ellentétben áll az északi országokban, Németországban, Belgiumban, Szlovéniában és Franciaországban megfigyelhetõ helyzettel, ahol a jóléti rendszereknek és a szilárdabb munkaerõpiacoknak köszönhetõen a válság idõszakában is tovább emelkedett az összjövedelem. Mindazonáltal a válság ezekben az országokban is a lakosság jelentõs hányadát érintette, és a szegénység növekedését idézte elõ. Korántsem meglepõ, hogy minden eddiginél magasabb az uniós népesség azon hányada, amely pénzügyi nehézségekkel küzd. A legnagyobb mértékû jövedelemcsökkenést jegyzõ tagállamok polgárai általában nagyobb valószínûséggel ítélik meg negatívan a társadalmi helyzetüket is, ahogyan ezt a társadalmi hangulatról szóló Eurobarométer felmérés is tanúsítja.
Gyermekszegénység
A gyermekszegénység egyre több háztartás számára jelent problémát a szülõk túlságosan alacsony keresete, valamint a gyermekeket eltartó háztartások nem megfelelõ támogatása miatt. A szegénységi küszöb alatt élõ gyermekek százalékos aránya (a szociális transzferek után) Dániában és Finnországban kb. 10%, míg Spanyolországban, Görögországban, Bulgáriában, Portugáliában, Olaszországban, Romániában, Lettországban, Lengyelországban, Litvániában és Luxemburgban meghaladja a 20%-ot. A gyermekek után járó ellátás kiterjedése és hatékonysága Unió-szerte jelentõsen eltérõ. Az elérhetõ áron kínált gyermekgondozás rendkívül fontos tényezõ a szülõk – és különösen az anyák – munkavállalása szempontjából.
Eltérõ mértékû növekedés
A legnagyobb tagállamok közül Németországban, Franciaországban és Lengyelországban tovább erõsödött a gazdaság, míg Olaszországban és az Egyesült Királyságban még mindig tart a recesszió. 2012 második negyedévében Spanyolországban és Portugáliában erõs visszaesés következett be a gazdasági tevékenység és a foglalkoztatás terén.