A múlt heti Allianz Global Investors rendezvényen mondott beszédében a pénzügyi elnyomás kockázatairól, illetve a nyugdíjalapok mostani gazdasági környezetben játszott szerepérõl beszélt Johan A.M. de Kruijf, a University of Twente professzora, a holland Munkavállalói Biztosítási Igazgatási Intézet (UWV) alkalmazottja. A szakértõ szerint vállalhatatlan az az elvárás a holland nyugdíjalapokkal szemben, hogy vállalják át a jelenleg a holland nemzeti bank könyveiben szereplõ hitelek egy részét.

A konferencián résztvevõknek elmondta, hogy jelenleg Hollandiában viták folynak arról, hogy a nyugdíjalapoknak miként kellene átvenniük a bankok hitelezési szerepét, hozzátéve, hogy az alapok jelenleg fennálló kötelezettségeinek szintje ezt egyáltalán nem teszi lehetõvé, ráadásul teljesen kitenné õket a belföldi gazdaság kockázatainak.

Tényleges jogszabályokra ezzel kapcsolatban nem számít a szakértõ, azonban jelentõs lobbi nyomásra igen, hiszen a hosszú távú befektetõk lehetséges körérõl és szerepérõl éles és közvetlen vita zajlik Hollandiában.

Az amszterdami szabadegyetem, a VU University Amsterdam professzora nyár elején még azt jósolta, hogy a politikusok egyre inkább arra fognak törekedni, hogy beleszóljanak a nyugdíjalapok eszközallokációs döntéseibe, amit Jean Frijns egyszerûen „államosításnak” nevezett.

Ugyanezen a rendezvényen a University of Oxford akadémikusa, Gordon Clark azt mondta, hogy a leghatékonyabb módja a pénzügyi elnyomás leküzdésének, a jól diverzifikált portfólió kialakítása, beleértve az alternatív befektetéseket is. Pénzügyi elnyomás alatt az elõadók elsõsorban a jegybanki várakozásokat meghaladó infláció bekövetkezését, a kötvényhozamok és a banki kamatok negatívba fordulását, illetve a GDP-növekedés kötvényhozamokat túlszárnyaló emelkedését értik.

Az Allianz Global Investors Europe egy korábbi rendezvényén Münchenben az AGI Europe vezérigazgatója, James Dilworth felvázolta azokat a problémákat, melyek az euróövezetet befolyásolják. Véleménye szerint a feltörekvõ piacokat elõnyben részesítõ befektetõk jelenleg magasabb hozamnak és alacsonyabb volatilitásnak vannak kitéve, mint a 10 éves német államkötvénybe fektetõk. „Ez az egész modern portfolió elméletet a feje tetejére állítja” – tette hozzá Dilworth.

Dilworth szerint a probléma részben igaz a nyugdíjalapokra is, kiemelve számos euro-övezeti ország rekord alacsony hozamait, melyek negatívan érintették a nyugdíjalapokat. Az AGI globális befektetési igazgatója, Andreas Utermann szintén fokozott diverzifikációra intette a hosszú távú befektetõket, figyelmükbe ajánlva olyan eszközöket, mint a különféle magas hozamú vállalati kötvények, a feltörekvõ piaci államkötvények és devizák, illetve az infrastrukturális projektek finanszírozása.

Természetesen az osztalékot fizetõ részvények vásárlásának stratégiája sem biztos, hogy minden körülmények között vonzó marad, elég ha a kormányok úgy döntenek, nagyobb mértékben megadóztatják az osztalékból származó jövedelmeket, mint például Franciaországban – tette hozzá Utermann. Végsõ soron a befektetõk legfontosabb feladata, hogy tényleges hozamot igyekezzen elérni, a legnagyobb akadályt pedig jellemzõen a nem-cselekvés jelenti. Utermann ezt a béka példájával szemléltette, amit ha betesznek egy fazék forró vízbe, azonnal kiugrik, míg ha hideg vízbe tesszük, és elkezdjük melegíteni, akkor csak ül, és várja hogy felforrjon.