A válság kitörése óta eltelt 4 évben a drasztikusan megnövekedett árfolyam-ingadozás és ezzel a vállalatoknak okozott devizakockázatok ellenére megcsappant az ilyen helyzetek kezelésére szolgáló banki eszközök iránti igény Magyarországon. Az azt megelõzõ idõszakban nagyobb volt a hazai vállalatok körében a nyitottság egyszerû határidõs, de akár devizaopciós megoldások alkalmazására is. A hazai opciós piacra 2008 elõtt jellemzõek voltak az olyan spekulatív ügyletek is, melyek nem csökkentették, inkább növelték az adott vállalat nyitott devizapozícióját egy-egy nagyobb nyereség reményében. Azok a cégek, amelyek akkor megégették magukat a sokszor spekulatív ügyletekkel, azóta szinte egyáltalán nem vagy kisebb mértékben kötnek fedezeti ügyleteket.

„A gyorsan és gyakran változó gazdasági környezet bizonytalanságot okoz a Magyarországon tevékenykedõ vállalatoknak, és ebben a helyzetben természetes, ha kockázataik csökkentése kiemelt jelentõséget kap. Elsõsorban a nagyvállalatokra jellemzõ, hogy fedezeti ügyeleteket alkalmaznak deviza kockázataik kezelésére.”– hangsúlyozta Kálmán Zoltán az ING Bank értékesítési igazgatója. Romániában is hasonló a helyzet, a kkv szektor vállalatai kevésbé alkalmaznak fedezeti ügyleteket, ott a kis- és középvállalatokat lej hitelek felvételére ösztönzik, ezzel is csökkentve a fedezeti ügyletek szükségességét. A nagyobb vállalatok számára a különbözõ fedezeti ügyletek alkalmazása már bevett gyakorlatnak számít, fõképp a magántulajdonban lévõ, illetve jegyzékbe vett nagyvállalatok körében. Csehországban éppen fordított a helyzet: több fedezeti ügylet köttetik a helyi közép- és nagyvállalatokkal, mint az igazán nagy vállalatok körében. Az ING felmérése szerint Csehországban egyébként nagyon népszerûek a fedezeti ügyletek: a vállalatok mintegy 30-40%-a köt fedezeti ügyleteket, ami exportõrök esetében elérheti az 50-60%-ot. A helyzet jóval egyszerûbb Szlovákiában, hiszen amióta bevezették az eurót, a – szlovák korona idejében nagyon népszerû - fedezeti ügyletek teljesen eltûntek.

„A multinacionális cégekre általában jellemzõ, hogy belsõ szabályzat vonatkozik a kockázatkezelésre, amelyet vagy központilag kezelnek, jellemzõen a cégcsoport központjában, vagy a helyi leányvállalatra bízzák. A tapasztalatok szerint ez utóbbi megoldás jobban képviseli a leányvállalatok üzleti érdekeit.” – tette hozzá Kálmán Zoltán. A magyar tulajdonú cégek jellemzõen a 2000-es évek közepén indultak el a deviza kockázat kezelés standardizálása irányába, és azóta készül ezeknél a vállalatoknál is kockázatkezelési politika. A közepes méretû cégek nyitottabbak az innovatív megoldásokra, és az egyszerûbb döntéshozatal miatt az elmúlt idõszakban aktívabbak voltak a piacon. A válság kirobbanása óta a korábban intenzíven hedgelõ cégek óvatosabbak lettek, mind az ügyletek volumenében, mind az ügyletbe való belépés idõzítésében, illetve a használt megoldások kiválasztásában.

Az ügyletkötésekkel kapcsolatos túlzott óvatosság azonban azt eredményezi, hogy a vállalat védtelen marad a jelentõs árfolyammozgásokkal szemben. A ló túlsó oldala itt sem jó stratégia, melyet a forint 2012-ben látott jelentõs erõsödése során az exportõrök is megtapasztalhattak. A követendõ stratégia továbbra is az, hogy érdemes tisztában lenni azokkal a piaci kockázatokkal, amelyek a vállalat eredményességére szignifikáns hatással bírnak. Ezek pontos felmérését és egy kockázatkezelési politika kidolgozását követõen szükség van a természetes, majd a banki megoldások alkalmazására.

„Az átlátható és könnyen lekönyvelhetõ banki termékek a legnépszerûbbek a vállalatok körében. A határidõs ügyletek és az egyszerûbb devizaopciós stratégiák alkalmasak a vállalati devizakockázatok csökkentésére. A cél az, hogy kihozzuk és ne bevigyük a kockázatot a cégbe.” – tette hozzá az ING Bank szakértõje. Az ügyletek megkötésével nem ér véget a folyamat, ajánlott azok nyomon követése az adott lejáratig. A piaci árfolyammozgások valamint a vállalat nyitott devizapozíciójának változása függvényében szükséges lehet az ügyletek átalakítása, esetleg lejárat elõtti lezárása.