Az elhúzódó gazdasági válság sok céget késztet arra, hogy átvizsgálja és ésszerûsítse mûködését. Finanszírozási nehézségek esetén – a jövedelmezõ tevékenységek megtartása érdekében – a kevésbé profitábilis, de valós piaci potenciállal rendelkezõ üzletágak eladása az egyik legkézenfekvõbb megoldási alternatíva lehet.
„Egy üzletág jól elõkészített és a megfelelõ idõben végrehajtott értékesítése segíthet az eladó pénzügyi helyzetének stabilizálásában, a vevõ piaci pozíciójának megerõsítésében és az érintett munkahelyek megõrzésében, azaz megéri a fáradságot – foglalta össze Dr. Fekete Zsuzsa a MAZARS Tranzakciós Tanácsadási igazgatója. „Egy üzletág értékesítése eszközök adásvételét, követelések engedményezését, kötelezettségek átvállalását, és szerzõdések engedményezését jelenti, ami egy nagy értékû eszközállománnyal rendelkezõ üzletág esetén jelentõs áfafinanszírozási terhet ró a vevõre. Ezért rendkívül kedvezõ az a tervezet, amely mentesítené az üzletágeladást az áfa megfizetése alól”.
A MAZARS szerint számos okból dönthet úgy egy vállalkozás, hogy valamelyik üzletágát értékesíti: horizontális vagy vertikális portfoliótisztítás, befektetõi szándék, kiszervezési szándék, vagy akár egy nagyszabású szervezet-átalakítás egyaránt állhatnak egy önálló mûködési egység eladásának hátterében. Emiatt a törvénymódosítás nem csak a hazai nagyvállalatok számára hozna pozitív változást, hanem a kis- és középvállalatok is profitálhatnának az új szabályozásból.
Az áfafizetésbõl adódó pluszköltségek elkerülésének érdekében a vállalkozások eddig idõigényes és bonyolult megoldások használatára kényszerültek – kezdeményezhették például az adott üzletág cégjogi kiválasztását. Válságos idõkben azonban az idõ nem csak pénz, hanem az üzletág életben maradását is veszélyeztetõ tényezõ, hiszen egy üzletág tényleges értékét rövidtávon is jelentõsen csökkentheti, ha megfelelõ likviditás hiányában már nem tudja a fizetõképes keresletet kiszolgálni – állítja a MAZARS. A befektetõk kockázatkerülõ hozzáállásához is jobban illik ha nem egy cégjogi átalakulás általános jogutódját vásárolják meg, hanem csak az áfa és az átvett munkavállalókra vonatkozó munkajogi jogutódlás kockázatát kell vállalniuk – ahogy az egy üzletág vásárlása esetén történik.
A jelentésébõl kiderül, hogy a tervezett módosítás szerint az üzletág átruházás csak abban az esetben lesz áfa körön kívüli ügylet, ha az üzletág kizárólag adóköteles tevékenységet végez, így a javaslat önmagában nem jelent majd megoldást az adómentes tevékenységet is folytató vállalkozások számára.
A vállalkozásoknak azt is meg kell vizsgálniuk, hogy az üzletág részeként ingatlan is kerül-e átadásra, és ha igen, a felek megelõzõleg választottak-e az ingatlan értékesítésre áfakötelezettséget, mert ez utóbbi is feltétele az áfa körön kívüli kezelésnek. A MAZARS szerint a tervezetbõl egyelõre az nem derül ki, hogy ez a választás – az átruházó oldaláról – a tranzakció elõtt megtehetõ-e abban az esetben, ha ingatlanértékesítési tevékenységet korábban nem folytatott.
Az áfamentesség kapcsán, az üzletág definíciójával új fogalom kerül be az áfatörvénybe. E szerint az üzletág a vállalkozásnak egy olyan mûködõ egysége, amely szervezeti szempontból függetlenül, a hozzá tartozó vagyonnal alkalmas az önálló gazdasági tevékenység tartós folytatására.
A MAZARS szerint a definíció mentén, az üzletág átruházási szerzõdés elkészítése jogi szempontból nem lesz bonyolultabb – bár az átvett szerzõdések engedményezése során az üzleti partnerek jóváhagyását meg kell szerezni – számviteli kezelésük ugyanakkor továbbra is összetett és erõforrás-igényes feladat marad.
Ennek elsõsorban az az oka, hogy minden egyes átvett eszközt és kötelezettséget külön-külön kell felvenni a vevõ a könyveibe, az üzletág vételára pedig általában nem a könyvekben szereplõ tételeken alapul, hanem az üzletág mûködésébõl származó jövõbeli hozamok jelenértékén. Ugyancsak nehézséget jelenthet, hogy az ilyen tranzakciókban gyakran találhatóak olyan eszközök, amelyek az eladónál nem is szerepelnek a könyvekben, pl. vevõkör, know-how, márkanév, üzleti vagy cégérték, így az átvétel során ezeknek is tételesen meg kell állapítani az értékét. Ráadásul ilyenkor az is elõfordulhat, hogy jelentõs értékû immateriális jószág, tárgyi eszköz, készlet és kötelezettség átvétele történik meg, a vételárban pedig csak az eszközök és kötelezettségek egyenlege kerül pénzügyi rendezésre.
A késõbbiekben realizálható üzletági eredményt, illetve az átvevõ társaság eredményét az is befolyásolja, hogy az immateriális javakra vonatkozó értékcsökkenési politikát mennyire körültekintõen határozza meg a vásárló fél – tette hozzá a jelentés.
A MAZARS szerint az áfafinanszírozási problémán kívül az üzletág átruházás vagy átalakulás kérdéskörének megítélésében további adójogi vetületeket, például a meglévõ veszteségek továbbvitelének, és azok felhasználási lehetõségének szabályait is ismerni és mérlegelni kell. Az üzletág-átruházás ugyan áfa körön kívüli lehet jövõre, de a veszteség átvitelére ilyen módon továbbra sem nyílik lehetõség. Ugyanakkor az értékesítõnek a szigorodó veszteségelhatárolási szabályokkal sem kell szembenézni, azaz – a kiválással szemben – egy üzletág eladáskor nem kell a veszteségek késõbbi felhasználásakor a tevékenység kétéves folytatására vonatkozó feltételeknek megfelelni.
„Fontos tehát adózási szempontból is mérlegelni, hogy melyik tevékenységet, és milyen módon szervezzük ki” – mutat rá Fekete Zsuzsa. Hozzátette: érdemes már az ügylet elõkészítési fázisában megfelelõ tapasztalattal rendelkezõ jogi-, pénzügyi- és adótanácsadó segítségét igénybe venni.